TETSZHALOTT, HALDOKLÓ, HALOTT? - NEKROLÓG A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM 
/ PUBLICISZTIKA
Szerző: HALMAI GÁBOR
2018.06.15. 

2010 óta többször temettem az Alkotmánybíróságot ezeken a hasábokon (is). Először 2010 júliusában, amikor Búcsú a jogállamtól címmel mindenekelőtt az Alkotmánybíróság bevételére irányuló első lépések alapján kongattam a vészharangot (ÉS, 2010/29., július 23.). A cikkből vita bontakozott ki, amelyben az egyetértő vélemények mellett két ellenvélemény hangzott el. Az egyik, leginkább Metzinger Péter által képviselt álláspont szerint a Fidesz nem lottón nyerte a kétharmadot, és mindaddig, amíg a választójogi szabályok garantálják a választói akarat érvényesülését, bármikor megbuktathatóak, akár ugyanilyen aránnyal (Kié a jogállam?, ÉS, 2010/37., szeptember 17.). Sajnos már a 2014. évi, majd az idei választások újra igazolták, hogy a választójogi szabályok mindig éppen a kétharmad megszerzését biztosítják. A másik ellenérvet Avar János szolgáltatta, aki szerint Európa akadályát képezi a jogállam kiiktatásának (Lehet-e diktatúra az EU-ban? Ha igen, miért nem? ÉS, 201/36., szeptember 10.). Időközben kiderült, hogy az Európai Unió immáron Magyarország mellett Lengyelországban sem tudta/akarta megakadályozni a jogállamiság lebontását. Nem szeretnék triumfálni, különösen nem a magyarországi demokrácia kárára, de úgy tűnik, hogy a vitát lezáró írásomban nem minden alap nélkül állapítottam meg, hogy egy „jogállami ellenforradalomnak”vagyunk tanúi ([ÉS, 2010/37., szeptember 24.] Újraolvasva a cikk alcímét, elfogott a rossz érzés, hogy valakinek ötletet adtam a cél megnevezéséhez. Az alcím – négy évvel a tusdnádfürdői beszéd előtt – ez volt: illiberális demokrácia. Persze hol vagyunk már ettől? Már legfeljebb az illiberális maradt a jelzős szerkezetből)...

ITT OLVASHATÓ