TELESZÜLNI A VILÁGOT

FARKASVONÍTÁS
- SZÉKELY SZABOLCS BLOGJA
Szerző: Tarski
2018.06.06.

Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke az egyik beszédében a születések számának növelése érdekében kampányolt, és szavainak nyomatékosítása érdekében tette azt a kijelentést, hogy aki teleszüli a világot, azé a világ. Lett aztán ennek a kijelentésének olyan visszhangja az ellenzék soraiban, hogy azt egyetlen Fideszes politikus sem tette volna zsebre, különösen pedig Németh Szilárd. Az tény, hogy a politikus faragatlan stílusa mindenképpen sértette, pontosabban sérthette a nők érzékenységét, különösen olyan még ma is élő ósdi szemléletmóddal szemben, miszerint a nők társadalmi feladata a szülés, és a nők nem egyebek, mint szülőgépek. Ez természetesen így nem igaz, mindenesetre a politikus egy nagyon is élő hazai problémára mutatott rá, amit ugyan bárdolatlanul jelenített meg, de attól az még létezik: növelni kell a születések számát, mert az már a nemzeti megmaradásunkat is veszélyeztetheti. Az, ami nem mindegy, hogy ezt miként, milyen módszerrel akarjuk elérni.

Elsőként azt kell rögzítenünk, hogy nők társadalmi helyének és szerepének megítélése és általános elfogadása a politikai rendszerek fejlődésével párhuzamosan változott. Kezdetben hosszú évezredeken keresztül a nők társadalmi szerepe biológiai adottságuknak megfelelően elsősorban a szülés volt, amivel a természetes elhalálozást kívánták pótolni. Sokak számára a nők legfontosabb feladata az, hogy minél több gyereket szüljenek és azokat az éppen aktuális társadalmi elvárásoknak megfelelően neveljék fel. Ismert tény volt az, hogy Spártában már 7 éves kortól kezdve a közösség vette át a gyermekek nevelését, amelynek során kiváló harcosokat formáltak belőlük. Ez azonban később annyiban változott, hogy a gyermekek hosszabb ideig maradhattak családi kötelékben, de a nevelésükbe már sokkal jobban beleszólt a társadalom és olyan embereket faragtak belőlük, ami az aktuális politikai célokat szolgálta. De ebben az időben is megmaradt az a szemléletmód, hogy nők feladata az, hogy minél több gyermeket szüljenek, akiket később a hatalom arra használt fel, amire éppen akarta. Ezzel párhuzamosan a nők nem voltak egyenjogúak sem a férfiakkal, nem volt például választójoguk és ezért politikai szerepet sem vállalhattak. Az egész úgy nézett ki, hogy egy nő a férje révén juthatott politikai szerephez és a férje révén kaphatott társadalmi elismertséget is. Tehát az a becsvágy, ami természetszerűen megvolt minden nőben, egyszerűen nem tudott kialakulni és érvényesülni ezekben a politikai rendszerekben.

Ezen az áldatlan állapoton a liberális demokráciák megjelenése és fokozatos térhódítása hozott gyökeres fordulatot. A legfontosabb intézkedésük a nők emancipációja volt. Az 1789-ben elfogadott Emberi és polgári jogok 1. pontja szerint: “Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” Ugyanez a szemlélet van az 1791-ben és az azt követő francia alkotmányokban is. Bár ezek az alkotmányok még a természetjog filozófiára épültek, mégis komoly előrelépésként kell értékelnünk a korábbiakhoz képest. Hazánkban ez a jogi emancipáció meglehetősen későn született meg, hiszen csak az 1949. XX. törvény, tehát a kommunisták alkotmánya szögezte le a nők és a férfiak egyenjogúságát...

ITT OLVASHATÓ