2018. június 3., vasárnap

HÉTVÉGI RÁADÁS: A PADLÁS

YOUTUBE
Szerző: PRESSER GÁBOR, SZTEVANOVITY DUSÁN, HORVÁTH PÉTER
1988


A padlás a Vígszínház legsikeresebb, s így legtöbbet játszott darabja. A darabot több magyar városban, valamint külföldön is bemutatták.

Presser Gábor és Sztevanovity Dusán 1986 nyarán írta meg A padlás című musicalt Zsennyén. Az ottani alkotóházba azért vonultak vissza, hogy egy televíziós mesesorozathoz és egy új Zorán-albumhoz írjanak új dalokat, ám ezek akkor nem készültek el. Rádiós szerepét Presser Gábor saját bevallása szerint Kaszás Attilára írta. Az írás ideje alatt Radnóti Zsuzsa édesanyja több alkalommal megvendégelte az alkotókat szilvás gombóccal, mely emlékére született a musical egyik népszerű dala.[2] Az olvasópróbára 1987. november 30-án került sor.[1] A rendező Marton László lett, aki már korábban is dolgozott együtt a szerzőkkel. Horváth Péter, aki a prózai részek írásában segített, Marton László javaslatára került a produkcióba.[2]

A Vígszínház pénzügyi helyzete miatt a díszletet korábbi előadások színpadi kellékeiből állította össze Fehér Miklós, Robinson kivételével. A zenei alapot is előre fel kellett venni.[1] A helyszín mintája Sztevanovity Dusán dolgozószobája volt. Az előadásban használt varázskönyvet Rubik Ernő tervezte.[2] A rendezői koncepció nem a műfajnál megszokott látványra, ellenben a költői intimitásra, a színészi játékra és a mese és valóság keveredésére összpontosított.[3] A koreográfus Devecseri Veronika, a jelmeztervező Jánoskúti Márta lett.[2]... (WIKIPÉDIA)


...2008-ban, mikor a mű húszéves lett, díszelőadással, új szereposztással és új műsorfüzettel ünnepelték meg. Ebben így ír Sztevanovity Dusán a mű üzenetéről[2]

Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben"...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.