ORBÁNNAK MÉG VAN MIT ÁTNEVELNIE A NÉPEN: A ZEMBEREK TÖBBSÉGE BÍZIK A AZ EU-BAN, ELLENBEN RETTEG A MIGRÁNSOKTÓL - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.06.15.

- A visegrádi államok tesznek Berlinre, már amennyire ez a gazdasági függés állapotában lehetséges, viszont az olasz változások akár az EU végét is elhozhatják

- Az erős emberek mindenütt hasonló módszerekkel gyűrik le a zsenge demokráciákat, de azért nyomulásuk nem végzetszerű

- Ausztria négy nyugat-balkáni államban kívánja őriztetni az általa kiutasított menedékkérőket, amíg azokat haza lehet zsuppolni. Kurz tervei akár Merkel bukását is előidézhetik

Reuters

Az unió lakossága számára a bevándorlás és a terrorizmus jelenti a legfőbb gondot, ezen belül a migráció miatt három olyan államban aggódnak a leginkább, ahol az csak minimális mértékben jellemző: Magyarországon, Csehországban és Észtországban. Ugyanakkor erősödik a bizalom az EU iránt és az emberek derűlátóbbak a jövőt illetően is. Ezt mutatja a Bizottság legújabb közvélemény kutatása a 28 tagállamban. A jó félmilliárdos össznépességből 38 % mondta azt az Eurobarometernek, hogy menekültkérdésnél nincs fontosabb. 29 % a merényletek lehetőségét tette az első helyre, de itt a magyarok nincsenek benne az első hétben. Ellenben a fél évvel ezelőtti 41 %-kal szemben most 42 válaszolta azt, hogy hisz az integrációban, 48 % viszont továbbra is szkeptikus. Paradox, hogy Brexit ide vagy oda, Nagy-Britanniában – 58 %-kal – három éve nem volt akkora a bizalom Brüsszel iránt, mint most. Az egész EU-t nézve szintén 58 % gondolja úgy, hogy Schengen jó dolog.

Economist

1. Németországnak problémás a viszonya a Visegrádi Csoporttal, ám Berlin korlátozott nemzetközi befolyására utal, hogy a V4-eket nemigen érdekli, mit gondol Merkel. Olyannyira nem, hogy a viszony mostanában mélypontra került. Német oldalról tekintve a kapcsolat a csehekkel és a szlovákokkal barátságosabb, mint Magyarországgal, nem is beszélve Lengyelországról. De a benyomás az, hogy a térség távolodik a német politikától. Ennek egyik oka, hogy a kancellár három éve az érintett államok megkérdezése nélkül húzta fel a sorompókat a menekültek előtt. Az ellenérzéseket csak fokozta a kvótadöntés. Nem egyértelműen boldogok Keleten a német tőke hatalma miatt sem. A háborús emlékek folytán az olyan tekintélyelvű vezetők, mint Kaczynski és Orbán, könnyen rájátszhatnak a németellenes érzelmekre, lásd a Szabadság téri emlékművet. Az Északi Áramlat 2 tovább ront a helyzeten a lengyelek esetében.

Minden gazdasági erő ellenére Berlin nem volt képes rávenni a négyeket, hogy azok befogadjanak pár száz migránst. Merkel ma már többet beszél a külső határok védelméről, amit a visegrádiak szorgalmaznak, mint a menekültek befogadásával együtt járó terhek megosztásáról. Emellett Németország nem úgy érzi, hogy túl sokat tudna tenni az EU-n belül az autokrácia nyomulásával szemben. Ez magyarázza, hogy a kancellár nem ítélte el Orbán támadásait a civilek, illetve az ellen, hogy a politikus az antiszemitizmussal kokettál. A kereszténydemokraták védik a Fideszt, nehogy azt kizárják az Európai Néppártból.

Az óvatosság egyik magyarázata az, hogy egyre erősebb Kína jelenléte a régióban, de vannak akik idesorolják azt is, amit az amerikai kormányzat csinál. Főleg a német üzleti világ, valamint a CSU amellett van, hogy meg kell nyerni a V4-eket. A berlini kabinet inkább ott látja a megoldást, hogy szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat Franciaországgal, a visegrádiakat pedig a lazábban kötődő partnerekhez kell átsorolni. A kancellár a demokratikus normák számonkérését már így is ráhagyja Brüsszelre. De a jelek szerint igaza volt Kohlnak, aki azt mondta, hogy ha stabil Európát akarunk, akkor Németországot szoros szövetségeseknek kell körülölelniük. Jelenleg ugyanis új falak emelkedtek a régióban és a földrész félhegemón vezetője képtelennek látszik eltávolítani azokat.

2. Az erős emberek felemelkedése jelenti a legnagyobb veszélyt a pluralizmusra nézve a gyenge államokban, ahol még nem tudtak megszilárdulni a fékek és ellensúlyok. A pénzügy válság óta riasztóan romlott a demokrácia állapota, de azért itt differenciálni kell. Amerikában az intézmények feltartóztatják még a leghataloméhesebb elnököt is. Az éretlen demokratikus rendszerekben viszont gyorsan előre tudnak törni a keménykezű vezetők, Venezuelától Magyarországig. Módszereik nagyon hasonlóak. Általában négy szakaszban rombolják le jogállam védelmi falát. Először is kell hozzá az általános elégedetlenség a fennálló renddel szemben. A magyarokat megrendítette hitelválság, majd menekülthullám. Az önjelölt vezérek azután kijelölik, hogy a dühös szavazóknak kit kell felelőssé tenniük. Ez nálunk Soros György. Amikor pedig már a félelmet meglovagolva megszerzik a hatalmat, szépen felszámolják a szabad sajtót, a független bíráskodást, vagyis ami „liberális” egy liberális demokráciában.

Ez már az illiberális demokrácia fokozata, amelyben aláásták az egyéni jogokat és a jogállamot, de az erős emberek itt még előadhatják, hogy demokraták. Hiszen szabadnak látszó választásokon győznek. Ám az utolsó szakaszban jön a demokrácia halála, hiszen véget vetnek a liberális intézményeknek. Elhallgattatják a független megfigyelőket, átalakítják a választási körzetek határait, megváltoztatják az alaptörvényt. A folyamat azonban nem elkerülhetetlen és nem gyógyíthatatlan. Még Törökországban is jók ellenzék esélyei a választások megnyerésére. Ugyanakkor közös az erős emberekben, hogy sokszor letaglózza őket a korrupció miatti felháborodás.

Mindennek vannak tanulságai: először is, hogy fontosak az intézmények. A független bírák és a lármás újságírók a demokrácia első védvonalát alkotják. A támogatóknak és a civileknek meg kell kettőzniük erőfeszítéseiket a jogállam és a szabad sajtó érdekében, bár az autokraták bizonyosan idegen ügynökként bélyegzik meg őket. További lecke, hogy a visszalépést a megalkuvó erős emberek mozgatják, nem pedig az, hogy az emberek átveszik az illiberális ideológiát. Emiatt ezek a rezsimek törékenyek. Amikor a tekintélyelvű politikusok túl pofátlanul lopnak, azt nem lehet eltitkolni a nép elől. Végül pedig számít az érett demokráciák példája. Hiába ütközik bele odahaza korlátokba Trump, a világban terjed a példája: a sorozatos hazudozás, az, hogy diktárokhoz törleszkedik és leendő autokratákat fedez. Összefoglalva: nincs szó arról, hogy vége volna a demokráciának, de bajban van a rendszer és olyanok kellenek, akik megvédik.

ITT OLVASHATÓ