Szerző: SZELESTEY LAJOS
2018.06.18.
Egészen pontosan visszavinné a kereszténydemokrata gyökerekhez, de hogy azok miben állnak nála, azt azóta óvatosan kerüli, mint macska a forró kását, amióta az illiberalizmus helyett a keresztény demokráciáról kezdett papolni. (Érdekes ugyanakkor, hogy a világ dolgaiban fölöttébb járatos Le Monde éppen fordítva ítéli meg a helyzetet: a minap arról írt, hogy az EPP saját, kereszténydemokrata genezise és Orbán idegengyűlölő narratívája között vergődik, amúgy pedig a magyar politikus immár a szélsőjobb zászlósfigurája.)
A miniszterelnök ott is meglehetősen elvetette a sulykot, hogy megfenyegette a konzervatívokat, hogy ha sokat ugrálnak, faképnél hagyja őket. Hiszen mint mondta, már így is elkövették az ősbűnt: populista-ellenes népfront formájában összeszövetkeztek a komcsikkal, a zöldekkel és mindenféle (szociál- és keresztény) demokratákkal. Mármint ő ellene, de őt az aljas összeesküvés csak megacélozta. Hát, sok álmatlan éjszakájába kerülhetett, míg eljutott ehhez a következtetéshez. Amivel csak az a baj, mint a populista tézisekkel általában: többé-kevésbé helytálló premisszákból tökéletesen hamis konklúziót vezetnek le. A megoldásról pedig ne is beszéljünk, mert olyasmi ezeknél a politikusoknál nem szokott előfordulni. Mármint az a fajta, amit akár holnap is alkalmazni lehetne. Orbán a jelek szerint egyébként is teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal. (Nem kizárt, hogy számára már olyan hatalmas a tét – a bőre -, hogy az végképp megzavarja a fejét.) Ami a Néppártot illeti, a számítása alighanem ott hibádzik, hogy a konzervatívok ugyan várhatóan valóban visszaesnek valamelyest a jövő évi EP-választásokon, ám ettől a farok még továbbra sem csóválja a kutyát.
Az persze valóban lovat adhatott a Kárpát-medence géniusza alá, hogy megélte, amint Merkel a bibliai példázattal ellentétben kénytelen volt Jeruzsálem felé araszolni a damaszkuszi úton. A kancellár nem egésze két hete még élesen kikelt több közép-európai állam ellen, amiért azok semmiféle szolidaritást nem tanúsítanak a menekültkérdésben, és nem tartják be a jogot, illetve a megállapodásokat. Csakhogy a miniszterelnök asszony közben a G7-ek csúcstalálkozóján megtapasztalhatta, hogy Trump valóban szét akarja verni az euroatlanti összefogást, így Európa csak magára számíthat, ha helyt akar állni a világban. Ezért azután jó ismerői szerint Merkel erőszakot vett magán és nem túl lelkesen arról beszélt egy tévéinterjúban, hogy a magyar kormány a németek érdekeit is képviseli a szerb határon. Hogy a képe közben olyan volt, mintha citromba harapott volna, az még enyhe kifejezés! De hát kormányfő a jelek szerint tényleg komolyan gondolja az összefogást, és ennek érdekében hajlandó félretenni még a legmélyebb ellenérzéseit is bizonyos, potenciális partnerekkel szemben.
A kérdés csupán az, és ez szól az osztrák kancellárnak is, aki a múlt héten párbeszédet sürgetett Orbánnal és Salvinival, mondván, hogy ha a Nyugat semmibe veszi őket, az tönkreteszi az uniót. A nagy dilemma csak az, hogy mit lehet kezdeni az olyan tagállamokkal, amelyek egy jottányit sem engednek, mint ahogy a már említett budapesti tanácskozáson a magyar politikus ki is jelentette, hogy a bevándorlás ügyében nincs semmiféle kompromisszum...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.