SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.06.05.
Mivel a várt nagy illiberális fordulat nem következett be 2017-ben, Orbán Viktor taktikát váltott. Most ugyanis apránként kívánja csatlósaivá tenni közvetlen szomszédjait, hogy aztán velük szövetségben saját képére formálja az egész Európai Uniót. A magyar miniszterelnököt szinte szétfeszíti az ambíció - így például nyíltan beavatkozott a szlovén parlamenti választásba -, de azt nehéz megtippelni, vajon milyen Európa lenne az, amelyet ő irányítana. A nemzeti függetlenség nagy harcosának ugyanis tudomásul kéne vennie, hogy az ő logikája szerint nem is állhatna a nemzetek felett uniós vezetőként, így aztán nem járna komolyabb hatalommal, ha elérné ezeket a csúcsokat.
Orbán Viktor minden gesztusával igyekszik tudatosítani bennünk, hogy ő nem kispályás, számára a hazai politikai csatározások inkább a cicaharc kategóriájába tartoznak. Azért küldi nyalka keresztes lovagként csatába Szijjártó Pétert az ENSZ ellen, azért parolázik Putyinnal, és azért gyakorol gesztusokat Trump és Netanyahu felé, mert ő már a világpolitika meghatározó szereplőjének tartja magát. Épp ezért sunnyog, amikor magához rendeli az uniós néppárti képviselők vezetője, hogy ultimátumot adjon neki, ezért nem reagál érdemben az EU kritikáira, és ezért nem ártja bele magát olyan piszlicsáré ügyekbe, mint a magyar egészségügy vagy oktatás, esetleg a romák felzárkóztatásának kérdései.
Orbán legfőbb eszköze azonban saját jelentőségének felnagyításában az a Soros György, aki korábban a mentora, anyagi támogatója, sőt, talán példaképe is volt a ’90-es évek elején. Teljesen mindegy, hogy most mit gondol az amerikai milliárdos a világ globális problémáiról, milyen megoldási javaslatai vannak a diktatúrák, a szélsőséges vallási irányzatok elleni küzdelemben, miként gondolkodik a menekültkérdésről, Orbán számára az a fontos, hogy egy nehezen megragadható globális hatalom képviselője ő, aki ellen hasznos dolog hadat viselni, hiszen Soros testesíti meg Magyarország (és persze sok más nemzet) polgárai számára azt a figurát, aki a pénzét politikai tőkére kívánja váltani. Nem mintha Orbán nem éppen erre törekedne…
A magyar kormányfő kommunikációs csapata már korábban is ráérzett arra a lehetőségre, hogy a magyar ellenzék jelentéktelenségét akként lehet leginkább demonstrálni, ha nem ellenük kampányol a Fidesz egy választáson, hanem Soros György ellen, az ellenzékieket, kormánykritikus civileket pedig egyszerűen besorolják a milliárdos bérencei, magyarországi ügynökei közé. Ez a logika bicsaklott meg februárban a hódmezővásárhelyi időközi választáson, ám ekkor Orbán még rátekert egy kicsit a sorosozásra, megvesztegetéssel, lekenyerezéssel, megfélemlítéssel, és ki tudja még milyen eszközökkel pedig megakadályozta, hogy az ellenzéki pártok összefogjanak ellene. Ez pedig egy kis választási huncutkodással megspékelve elegendő volt a kétharmados többség megszerzésére...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.