OLYAN NINCS, HOGY MI CSERBEN HAGYUNK EGY GYEREKET

ABCÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.06.21.

Fábián Sára előbb orvos szeretett volna lenni, aztán újságíró, most pedig stratégiát és szervezést tanul Amszterdamban. De addig is, azért létrehozott egy alapítványt, ami ma már nyolcvan önkéntessel látogatja rendületlenül a kórházban fekvő gyerekeket. Nem akarják megváltani a világot, épp csak annyi a céljuk, hogy senki ne feküdjön magányosan a fehér ágyakban, és ne maradjon le a tananyaggal. És persze ne csődtömegként térjen majd vissza a suliba, hanem egy menő egyetemista barátságával a tarsolyában.

Kilenc évesen vért vett otthon a nagymamájától, mert mindenáron orvos szeretett volna lenni. Két évvel később már a Lili magazint írta és fénymásolta a barátaival, száz előfizetőjük volt, az ország minden részéből. Most, 24 évesen, egy nyolcvanfős alapítványt vezet, mellette stratégiát és szervezést tanul. Fábián Sára és az Amigos a gyerekekért Alapítvány önkéntes egyetemistái évek óta járnak be kórházban fekvő gyerekekhez játszani és korrepetálni. Szeretnék, ha a hosszú betegség után nem úgy kéne visszamenniük a suliba, hogy kiközösítettnek és magányosnak érzik magukat. Sára ugyanis a saját példájából tudja, hogy az milyen rossz érzés.

“Általános iskolás harmadikos koromban egy évet kórházban töltöttem. Végig ott volt velem az anyukám, nem telt el nap, hogy egyedül kellett volna lennem. Később jöttem rá, hogy mennyire szerencsés voltam, hogy nekem ez megadatott, míg nagyon sok, kórházban fekvő gyerekkel nem tudnak ott lenni a szüleik, szerencsés esetben munka után rohannak be, a gyerekek a nap jelentős részét magányosan töltik” – meséli...

ITT OLVASHATÓ