NEM LEHETÜNK NÉMÁK!

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RICHARD BEAUDETTE OMI
2018.06.23.

Ezen a héten Keresztelő Szent János születését ünnepeljük. János egy próféta volt, aki Isten szavát volt hivatott hirdetni Izrael népének, emlékeztetve őket szerepükre mint Isten népe, illetve hogy bejelentse a Messiás érkezését. Úgy mint Keresztelő Szent János és az őt követő összes próféta, a mi hivatásunk is az, hogy prófétikusok legyünk saját korunkban és saját hazánkban. A próféta Isten jelenlétét ábrázolja a világban. Továbbá egy proféta Isten hangja, amely a gyógyulás, a béke, az egyetértés, illetve a megtérés üzenetét közvetíti.

Amikor a híreket olvassuk, hallgatjuk vagy nézzük a tévén, belátjuk, hogy Jézus tanítványaiként nem lehetünk némák és nem lehetünk inaktívak. Hangot kell adnunk annak a szükségletnek, hogy véget vegyünk az igazságtalanságnak, a megkülönböztetésnek, a rasszizmusnak, a bigot nézeteknek és a gyűlölet minden formájának, amely oly annyira jelen van világunkban. Amikor a hírekben látjuk, hogy gyermekeket (sőt, még csecsemőket is) elválasztanak szüleiktől, lehetünk-e — jó lelkiismerettel — némák? Természetesen könnyen lenyugtathatjuk lelkiismeretünket azzal, hogy ezek a szerencsétlen direktívák egy másik országban kerültek bevezetésre. De vajon feltesszük-e magunknak a kérdést, hogy történnek-e igazságtalanságok saját hazánkban? Kapcsolatba lépünk-e saját kanadai kormányunkkal, hogy hangoztathassuk az igazságtalanság létezését és, hogy követeljük az ezek elleni tiltakozást diplomáciai csatornákon keresztül? Megkérdőjelezzük-e saját kanadai bevándorlási törvényeinket és gyakorlatainkat, amelyek sokszor túlzott terhet tesznek a bevándorlóra vagy menekültre?

Amikor homoszexuálisok megyilkolásáról hallunk, felszólalunk-e a homofóbia és a gyűlölet ellen, vagy egyszerűen azt mondjuk saját magunknak, hogy ‘én ilyet nem tennék’, vagy ‘hagyjuk, hogy az igazságszolgáltatás végezze a dolgát’? Vesszük-e a fáradtságot, hogy mélyen átvizsgáljuk saját hozzáállásunkat, cselekedeteinket, ez által feltéve saját magunknak a kérdést: hozzájárulunk-e egyes csoportok elleni diszkriminációhoz?

És mit teszünk akkor, amikor a rendőrök által elkövetett rasszizmusról hallunk? Vagy éppenséggel a körülöttünk lévő mélyszegénységről és hajléktalanságról? Vagy a nők és a gyerekek elleni emberkereskedelemról? Vagy a gyermek katonákról, illetve a hosszú órákat, rabszolgasorban dolgozó gyerekekről akik azért dolgoznak, hogy mi botrányosan olcsó árút vehessünk? Oly sok gond van világunkban és saját társadalmunkban. Az a feladatunk — személyként és katolikus közösségként – hogy egy prófétikus hang legyünk ebben a világban. Egy olyan hang, amely a változást és az átalakulást követeli.

De vajon hol kezdődik ez az átalakulás? Saját szívünkben és sok imával, illetve a Szentlélek iránti nyitottsággal.

(Richard Beaudette atya az ottawai St. Joseph’s római katolikus egyházközség plébánosa, illetve a Szeplőtelen Szűz Missziós Oblátusai nevű szerzetesrend tagja.)

ITT OLVASHATÓ