NEKÜNK A SZABADSÁG CSAK BAJNAK VAN. SZÁMOLJÁK FEL A FRANCBA!

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.06.25.

...a telefon nem volt elég, ment a levél is, meg hogy Viktorovics máris leterítette a képzeletbeli vörös szőnyeget a 99,8 százalékban iszlám vallású ország véreskezű diktátora előtt. Azok után, hogy Donald Trump változatlanul nem találja a térképen Magyarországot és külön Orbán Viktort, Erdogan kartárssal is jól jönne egy csoportszelfi. Hogy emlékeztessük európai partnereinket ellenségeinket arra, amit az istennek nem akarnak tudomásul venni: mi márpedig visszamegyünk Ázsiába, kenjék a hajukra az európai demokráciájukat.

Az persze ezúttal sem volt elég a felcsúti istenkirálynak, hogy első legyen az elsők között, igyekezett lehetőleg egész Európa nevében nagyot mondani, mintha mindabból, amin kilencedik éve mesterkedik az igénytelen külsejével és az ordas eszméknek behódoló belsejével nem egyetlen nagyon konkrét dolog következne: ami neki jó, az Európának kurva szar, ami Európának szar, az neki kurvajó. Ha ez nem így lenne, akkor két előretolt forró gratuláció helyett mondjuk elvonszolta volna magát Brüsszelbe a kutyák szájából kirángatott öltözékében, és megpróbált volna úgy tenni, mintha bármennyire is érdekelt lenne a migrációs katasztrófahelyzet kezelésében. De nem, Brüsszelbe semmi értelme elvonaglani, azok ott mind kretének és hülyék (valóban, vannak néhányan ilyenek is), inkább Ankarát biztosítjuk arról, hogy mi melyik csapatban játszunk.

Azt nem fogom hosszasan ecsetelni, hogy miért gáz mindenkit lekörözve elsőként hajbókolni. Nem Erdogannak, bárkinek. Viszont ha a lihegő, nyálcsorgató miniszterelnöki hurrán túl Törökországot, pontosabban Erdogan Törökországát nem kizárólag az Európát a menekültekkel zsaroló potenciálja vonatkozásában helyezzük fel a világtérképre (lehetőleg egy olyan világ térképére, amelyben élni szeretnénk), akkor még inkább aggasztó a helyzet. Beszéljünk néhány szót Törökországról és Ankaráról, amelyekhez – Orbán Viktor gyerekkori traumáinak okán – ma sokkal közelebb vagyunk minden tekintetben, mint bármely civilizált nyugat-európai országhoz.

Törökország tehát egy kőkemény iszlám ország (ez nem nekem okoz problémát, hanem a rettegőknek, de bele sem merek gondolni, mi lenne, ha bármelyik tetszőleges ellenzéki politikus dicsőítene egy iszlám rezsimet, hogy akkor mennyire gurulna el a fehérbőrű keresztény hazafiak és atyafiak gyógyszeres köcsögje),

– ahol a kisebbségi nyelveket nem ismerik el, az ország és az oktatás hivatalos nyelve a török,

– amely a mintegy 25-30 százalékos kisebbségben élő (kurd, grúz, cserkesz, szír, arab, görög, örmény, stb.) lakossága ellenére nemzetállamként definiálja önmagát,

– ahol 2016. júliusa óta rendkívüli állapotot vezetett be az egyszemélyes államvezetés, amelynek ürügyén vélt és valós okokra hivatkozva mindenkit eltakarítanak, börtönbe vágnak, megölnek, aki Erdogan teljhatalmának útjában áll,

– ahol az emberi jogok helyzete tragikus: a véleménynyilvánítás szabadságát, az igazságszolgáltatás függetlenségét, úgy általában a hatalmi ágak szétválasztását lábbal tiporják,

– és ahol a tegnapi választás nyomán megszűnik a miniszterelnöki tisztség, minden kormányfői hatáskör Erdogan kezébe kerül,

- aki tetszése szerint nevezhet ki/mozdíthat el minisztereket és bírókat,
ha úri kedve úgy hozza, akár rendeleti úton is kormányozhatja az országot,

- és aki egyszemélyben hirdethet ki bármilyen mondvacsinált okra hivatkozva bármikor rendkívüli állapotot (erre egyelőre nincs szükség, mert azt fel sem függesztette 2016 óta).

Szóval Viktorka egy elborult diktátor lábai elé teríti éppen Magyarországot (nem most először), aki pontosan ugyanabban a betegségben szenved, mint ő. Csak miután Törökország nem EU-tag (és remélhetőleg soha nem is lesz), sokkal gennyesebb és brutálisabb eszközökkel harcolhat a démonaival. Immár megszilárdított teljhatalma birtokában üldözheti azokat, akik szerinte Törökországot terrorszervezeteken keresztül veszélyeztetik. Ez a remek ember járulékos haszonként kiváló kapcsolatokat alakított ki „illiberális barátjával”, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és eme nagyszerű barátsággal a zsebében időnként elborul az agya és olyankor az EU-val 2016-ban megkötött menekültügyi megállapodás felmondásával fenyegetőzik...

ITT OLVASHATÓ