Szerző: Mirtill
2018.06.02.
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Rosszkor szólt kend. Most aztán jól elvágta magát, nekünk meg megásta a gödröt. Ennek az istennek az idejében meg se próbáljon hazajönni! Pedig a tata unásig nyomta kendnek; „Nem az a baj, hogy megöregszik az ember. Az a baj, hogy időarányosan nem hülyül hozzá, hanem emlékezik!”
Kenddel meg főleg az a baj, hogy még emlékeztet is. Pontosabban a nemzeti emlékezetként tetszelgő udvari krónikásokkal ellentétben kend leragad botor módon a tényeknél. Ez öreg hiba. Már a nagyi is üzente kendnek, ha becsókolja a kenetteljes dumát és tovább adja, akkor hazafi, ha kételkedik, pláne ellentmond, cáfol, akkor „politikai aktivista” és máris fűrészeli maga alatt a hokedli lábát, nekünk meg postázza a selyemzsinórt, mint a szultán a leselejtezett nagyvezírnek. Érti?
Nehéz kenddel nagyon (várjon, mindjárt írom, csak hosszú, meg nem magyarul van) az interaktív kommunikáció!
Amint kend is írja: „A’ való, hogy a nyelvek nem tudása is okozhatja a hozzánk való idegenséget, mert csak nem lehetünk olyan jó szívvel ahhoz, akivel nem tudunk beszélni.” Kend a szent Biblia fordításába, és a valósághajlító kereszténydemokratikusan magyaros értelmezésébe is beleköt és ennek ellenére haza akar jönni. Ilyen felfogással: „egy kereszténynek nem a kövér földet kell suhajtani, hanem a kegyelemmel való teljes szívet, hogy ne a földje, hanem a szíve teremjen bőv gyümölcsöt.” Ezzel a szemlélettel nem lesz kend felügyelő bizottsági tag a püspök úr territóriumában, se a Matolcsy-féle alapítványokban, de még vízimentő se valamelyik új csilivili foci stadionban.
És akkor miből fog élni? Itt a népesség harmada a létminimum alatt vegetál, ezért hivatalosan nincs létminimum számítás. Ettől az alamizsnás keresztényi döntéstől máris emelkedett az életszínvonal. Kend amilyen göthös a jó módban, itt a rosszban nem sokáig vegetálna. Pedig – mint írja – elméletileg tisztában van a kereszténydemokrácia lényegével:
„A gazdag akkor eszik, mikor akarja, és a szegény mikor kaphatja.” Írja ezt kend a jólétből, nyugalomból, háromféle nációból való szomszédsággal a negyedik nemzet házigazda török földjén. Ráadásul a néppárti többséget garantáló földalapú támogatásokról fogalma sincs kendnek. Meg arról se, hogy idehaza az elnyomórendszer váltás óta a gyerekek egy része megfelelési kényszerből nem szeret reggelizni. Önszántukból böjtölve csuda nagy kereszténynek készülnek. Csak egyházi iskolába akarnak járni. Mély megbánást tanúsítva folyvást gyónnak, mert szegénynek születtek, és mivel a szentelt ostyát csak éhgyomorra vehetik magukhoz, örökös készenlétben állnak az áldozásra. Szükségből képviseletükben a KDNP és a Zsuzsi néni csipeget ezt–azt néhány millióért, de csak az íze miatt.
És miközben kend ilyen csacskaságokon vetyeng, és kiidegeli a rokonságot idehaza, csak úgy – mondhatni mellesleg – ránk hozza a frászt! Vegye már észre, hogy a fejünkre hozza a bajt! Ilyet írni ide, pont most! Mikor már mindenki úgy tudja, hogy a Kádár találta ki a magyar besúgó rendszert és ez az ügynökösdi kommunista tákolmány (meg a Soros)!
Miért nem tud kend nyugton maradni? Mennyivel lett most jobb nekünk, hogy most már a kend jóvoltából tudjuk, hogy a ferences rendi szerzetes és áldozó pap Martinovics, akit tatáéknak jakobinus mártírként kellett tisztelniünk, az császári titkos ügynök volt? „Áldásos” működésének köszönhetően korlátozhatta a császár a magyar sajtószabadságot. Na, jó, nem ilyen mértéktelenül korlátozta, mint most, de hát akkor abszolutizmus volt, meg osztrák gyarmat voltunk, ami ugye nem adott teljesen szabad kezet a császárnak.
Vagy felhozza kend ezt a Veesenmayert! Aki 1943-ban, mint egy rendes multi cég (a Standard Villamossági Társaság) igazgatója Hitler külügyminiszterének a magyarok kezelésére a „mézesmadzag és korbács” módszert javasolta, és kend szerint a németek a mai napig tartják is magukat ehhez a tanácshoz.
Azt meg aztán végképpen nem kellett volna megírnia, hogy miket írt, meg mondott rólunk. Most fésülködtem, de már ismét égnek áll a hajam ezért visszakérdezek, hogy tényleg 1943-ban, és tényleg ő írta: „magyar küldetés nem volt és nincs” „felfuvalkodott szólamok” „ A jelenlegi magyar külpolitika és propaganda olyan alakot öltött, amely a birodalom állandó, burkolt provokációját mutatja”. Most ha még másoknak is kifecsegi kend, hogy „ az úgynevezett udvari zsidók megkímélésére” ígéretet tett Horthynak, akkor megint folt esik nagy nemzeti múltunk szemérmén.
Végkép kampec nekünk, ha kitudódik, hogy ez a született antikommunista úriember a nürnbergi perben lazán benyögte: „besúgók népe a magyar”. (Mára már tudjuk, hogy a Soros megírta neki egy cetlin, hogy ezt mondja, mert nagyon pikkel a magyarokra, mert egy letelepedési kötvényes migráns svábról nevezték el a felcsúti stadiont és töpörtyűs pogácsába sütve becsempésztette a kóterbe, és ahogy ezt mondta egyből ki is engedték a börtönből, mert a nürnbergi vircsaft is a zsebében van és a Tündi néni Alaptörvény módosítás nélkül nem tudta kordában tartani a bírákat.)
Mindezekre hivatkozva kend azt állítja, hogy a besúgó, az minálunk jól fizető közalkalmazotti állás időtlen idők óta. Nem OKJ-s szakma, hanem hivatás, mit hivatás, küldetés! Minél jobban féltik a hatalombirtoklók a koncot egymástól, és közösen félnek a néptől, annál több besúgóra van szükségük. Írja ezt kend nekünk most és borzasztó bölcsnek, előrelátónak, meg gondoskodónak hiszi kend magát. A valóságban meg azt éri el vele, hogy a pártállam kismillió titkosszolgálata közül valamelyik felplankolja a levelezésünket és máris buktam, mint a búbos vöcsök, mert kiszivárogtatok. Ne mán, ha kérhetem! Sőt egy szót se a selyemhernyókról, se a kínai vasútról a montenegrói bukta miatt. Maradjon kend veszteg. Én is maradok.
Bütyökfalva, 2018. június 2.
Mirtill
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.