Szerző: Határátkelő / Kriszta
2018.06.15.
Nem kis lelkierő kell ahhoz, hogy az ember (nem kevés tipródás után) egyszer fogja magát és nekiinduljon az álmai megvalósításának. Különösen megnehezíti a dolgot, ha ehhez olyan messzire kell menni, amilyen messzire Kriszta ment. De összeszedte minden bátorságát és belevágott. Az ő története következik a saját képeivel illusztrálva.
„Kriszta vagyok, budapesti, örök álmodozó, latin táncos, tánctanár. A nyugodt kis életemet, a kellemes munkámat, mint pénzügyi és HR főmunkatárs feladtam, a barátaimat, a családomat ott hagytam, mert szerelmes lettem.
A karibi életbe.
2016 februárjában több hetes vitorlás katamarán túrán vettem részt a Karib-szigeteken, jó pár kisebb-nagyobb szigetet látogattam meg és bár rengeteg csodás élményben volt részem, az igazi táncos életbe nem igazán tudtam belekóstolni, így mindig foglalkoztatott a gondolat, hogy visszatérjek.
Egyik nap a budapesti salsa iskolám fellépésére kerestem zenéket, néztem videoklipeket és totál magával ragadott a latin életérzés, úgy, mint még sosem. Azt éreztem, hogy nekem ezt át kell élnem, látnom kell, hogy valóban milyen is a Karib-térségben a táncos világ.
Minden nap éreztem ezt az égető vágyat, néztem a remek táncosokat és ábrándoztam arról, hogy ott éljek. A zenének és a táncnak tényleg sokkal nagyobb szerepe van az életükben, mint nálunk?
Miben más az ottani táncos élet? Tényleg sokkal muzikálisabbak az átlagnál? Vajon ugyanúgy táncolják a salsát és a bachatát mint mi Európában? Ezek a kérdések foglalkoztattak leginkább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.