MINDENRE VAN EMBER

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.06.21.

Három hónap sem telt el az áprilisi választás óta, és teljes erővel zajlik az Orbán-rendszer újraalapítással felérő megerősítése. A tüntetések maguktól elhaltak, az ellenzéket méretre vágják, a szabad sajtót tovább ritkítják, a problémás kádereket kiszórják. Kit azért, mert túl önálló volt, kit azért, mert házon belül vállalt túl sok konfliktust, s a vudubábja narancssárga gombostűktől nézett már ki úgy, mint egy tűpárna.

Többek meglepetésére – ki tudja, az elmúlt nyolc évben mire figyeltek – megkezdődött a konzervatív értelmiség megleckéztetése. Mindazoké, akik kicsit is önálló véleményt fogalmaztak meg, vagy a rossz oldalra kerültek az Orbán–Simicska-konfliktusban, netán akadt helyettük egy még lojálisabb néptárs.

Hiba volna elvitatni, hogy a Fideszhez a kilencvenes években csatlakozó polgári elit tagjainak volt saját értékrendjük, ők jelentették a politikai útjelzőt a pártnak a jobboldalra történő átsorolás idején. Ám közülük azok, akik állami posztokat töltöttek be, a tízes években már csak az öncsalás magas fokozatba kapcsolásával, nagy adag képmutatással hihették, hogy ők volnának az előbb populista párttá változó, majd rohanvást a jobbszél felé tartó tömörülés európai konzervatív tagozata, legbelső morális fokmérője. Holott egyszerűen csak lemaradtak előbb egy, majd aztán sok-sok brosúrával.

A káderforgatás feltétele, hogy a főnöknek rendelkezésére álljon cseresor, olykor egy teljes új garnitúra, amelynek tagjai még inkább megfelelnek a saját maga által szabott igényeknek. Orbánnak nagy erőssége a politikuskeltetők, kollaboráns-inkubátorházak, funkcionárius-tesztpályák, klóngyárak működtetése, annál is inkább, mert vezetői módszerének lényege a központosítás mellett az intézmények kettőzése, a párhuzamos felelősségi rendszerek létrehozása, a beosztottak versenyeztetése. Ehhez ember kell, mondhatni emberanyag. Olyan személyek, akik elvégzik a rájuk bízott munkát, s nemhogy nem fanyalognak, de adott esetben a végrehajtási szakaszban kreatívan továbbszövik a vezérlő gondolatokat, kiállva a hatékonyság fontos próbáját.

A jól bejáratott szisztémában megvan a helye a szigorúan nem haladó értelmiségnek is. A Magyar Tudományos Akadémia vezetői egy napon arra ébredtek, hogy a kormány minden előzetes bejelentés nélkül a következő évi költségvetésben átsorolja kutatási pénzeik nagy részét az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz. A kétségkívül innovatív megoldásról, úgymond, egyeztetett a kormány az Akadémia elnökségével, mármint azt követően, hogy egy újsághír nyomán kitört a botrány. Előzőleg nem sikerült szólni, ami a kormány rendes ügymenete. Jegyezzük meg, például a történettudomány területén eddig is számos párhuzamos kutatóhely létrehozásával és kistafírozásával kóstolgatta a kormány az Akadémiát, most pedig itt az alkalom a tudományos köztestület térdre kényszerítésére...

ITT OLVASHATÓ