Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2018.06.23.
Engem valahogy soha nem érintett meg a stoppolás kalandvágya, de ez persze nem jelent semmit, hiszen világszerte elég sokan próbálnak meg így eljutni egyik helyről a másikra. Közéjük tartozik TeePolgar, aki rutinos stoppolóként foglalta össze sok év alatt (és sok országban) szerzett tapasztalatait.
"Ez nem űrtudomány, ami az igazat illeti, és nem is feltétlenül a “rossz” emberektől való félelem miatt nem stoppol sok ember, hanem a komfortzónán kívüliség miatt. Legalábbis ez az, ami engem visszahúzott sokáig.
Mikor végre erőt vettem magamon 2 év önmarcangolás után, akkor annyiban változott a szituáció, hogy a hüvelykujjammal, és nem buszjeggyel utaztam.
Hiszem, hogy a legtöbb ember nem a rablás, megerőszakolás, gyilkosság – nem feltétlenül ebben a sorrendben történő – lehetősége miatt, hanem a kínos érzés miatt, hogy nem vesz fel valaki, vagy hogy “csórónak gondolna valaki, mert stoppolok” érzés miatt dönt úgy, hogy nem stoppol.
A stoppolás mint tevékenység negatív megjelöléssel bír társadalmunk részéről, és emiatt az érték miatt nem áll neki sok ember stoppolni. Az úton az emberek többsége az időt, biztonságosságot, kiszolgáltatottságot és másoktól való függetlenséget jelölik meg, mint ok, hogy miért nem stoppolással utaznak..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.