Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.06.30.
Az OECD listázta a 10 országot, ahol a legjobban keresnek a pedagógusok – és azt a tízet is, ahol a legrosszabbul.
Nyilván senkit sem lep meg, hogy az előbbitől fényévekre van Magyarország, ám az azért tényleg mellbevágó, hogy
az OECD-országok közül kizárólag Kolumbiában keresnek kevesebbet a tanárok nálunk.
Azzal egyébként valóban nem érdemes hasonlítgatni a hazai helyzetet, hogy Luxemburgban mennyi fizetést vihet haza egy kezdő pedagógus.
Érdekes viszont, hogy a V4-ek (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország) szinte azonos fizetéssel honorálják pedagógusaik munkáját – és ezzel gyakorlatilag (az egy Kolumbiát megelőzve) a lista legvégén kullognak.
És bár a magyar kormány úton-útfélen hangoztatja, hogy a pedagógusok fizetése folyamatosan nő, ez meglehetősen megtévesztő retorika: egyrészt a pedagógusbérek az elmúlt évtizedekben olyan szinten szakadtak el a realitástól, hogy igencsak mélyről kéne feltornázni ahhoz, hogy az elvégzett munka mennyiségével és fontosságával összhangban legyen (ami egyébként a szakma megbecsültségén és a pályakezdők alacsony számán is meglátszik), másrészt pedig a kormány előszeretettel trükközik is a béremeléssel, ami így inkább megalázó alamizsnának, mintsem értelmezhető béremelésnek tekinthető.
Az elmúlt nyolc évben a kormány szisztematikusan zilálta szét a hazai oktatási rendszert. A folyamatos változtatások, a központosítás, az igazgatócserék, a megfélemlítő légkör (és még sorolhatnánk) miatt az oktató-nevelő munkára az egyre túlterheltebb pedagógusoknak egyre kevesebb ideje jut. És miközben a kormány ezzel párhuzamosan végeláthatatlanul sugározza a pedagógusbérek szárnyalásáról szóló híreket, a tanárok jelentős része alig néhány ezer forinttal kap többet (ami az inflációhoz vagy éppen a minimálbér emelkedéséhez képest értelmezhetetlen), ami szintén rendkívül frusztráló...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.