Szerző: Mérték blog / POLYÁK GÁBOR
2018.06.06.
Milyennek látszik belülről ez a közszolgálatinak nevezett média?
Én ennek a szervezetnek a tulajdonosi testületében veszek részt. Mielőtt értékelném a közmédiát, hadd tisztázzak pár dolgot. 2010 előtt a közmédia felügyelete számos közmédia-kuratóriumon belül valósult meg, ami a végén egy majdnem 150 fős konglomerátummá nőtt, és lényegében működésképtelenné vált. Ekkor jött a Fidesz 2010-es médiatörvény-módosítása. Ez annyiban mindenképpen ésszerűnek látszó megoldást hozott, hogy ha már nálunk történelmileg politikai paritásos közmédia-felügyelet létezett, akkor az új szabályozás ezt egy nyolc fős testületben, a közalapítványban nevesítette. Ebbe három tagot a kormánypártok delegálhattak, három tagot az ellenzéki pártok, két tagot pedig kinevezhetett a Médiatanács elnöke. Ezzel a világnézeti sokszínűség megborult a döntéshozatal során, hiszen a Médiatanácsot – teljesen tudatosan – a Fidesz már csak saját delegáltjaival töltötte föl. De a közszolgálati médiakuratórium mégiscsak egy kezelhető méretű, a politika által delegált tagokból álló grémiumként jött létre.
Az én életemben fontos döntés volt, hogy elfogadjam a felkérést ebbe a kuratóriumba. Úgy éreztem, hogy egy több ezer munkavállalót alkalmazó közmédia-rendszer felügyeletében részt venni óriási kihívás és nagy megtiszteltetés. Újságíró ugyan nem vagyok, de médiumok alapításában részt vettem. Közreműködésem a Rádió C elindulásában nagy büszkeségem, a Tilos Rádió megálmodása, kitalálása az életem másik nagy büszkesége.
A kuratóriumot a parlament választotta meg. Mi egy olyan testület vagyunk, amelynek népképviseleti legitimációja van. Ez is rangot adott a feladatnak, számomra a kuratórium legitimációja egyértelmű volt.
Ezek után 2010 végén elkészült az új médiatörvény, ami behozott egy új szervezetet, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot, az MTVA-t. A törvényből már látszott, hogy az MTVA lesz az az intézmény, ahol a pénz lesz, ahol a vagyoni jogokat és a közmédia-vagyont kezelik, ahová a munkavállalók átkerülnek. Ezzel a kasszakulcs kikerült a többpárti testület ellenőrzése alól. A közmédia-rendszer egészének átalakítása a mi kuratóriumunk feladata volt, nekünk kellett szentesítünk, hogy a vagyon és a munkavállalók az MTVA-hoz kerüljenek. Ez ellen én tiltakoztam, nemmel szavaztam, mert világos volt, hogy a folyamat a mi testületünk gyengítésére irányul. Nagy dilemmám volt, hogy ezután is a testület tagja maradjak-e. Maradtam, mert úgy gondoltam, minden törvényi lehetőséget ki fogok használni ezután is, hogy a közmédia fölötti társadalmi ellenőrzés gyakorlásában részt vegyek. Ma nem tudom, megérte-e, de nem mondanám egyértelműen, hogy nem.
Visszatérve 2010 végéhez: ekkor még legalább megmaradt négy önálló részvénytársaság, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna és az MTI. Azóta ezeket is összevonták a Duna Médiaszolgáltató Zrt-be. Jelenleg minden közszolgálati tevékenységet a Duna Médiaszolgáltató lát el, ide értve az egykor független MTI hírügynökségi feladatait.
Ezekhez a nagyon jelentős átalakításokhoz tehát mindenképpen van közöm, hiszen hét éve ott ülök és kurátorkodom. Azt gondolom, hogy ez az átalakítás lehetett volna ésszerű, hozhatott volna ésszerűbb gazdálkodást, összefogottabb, kompaktabb hírszolgáltatást, de végül egyértelműen elbukott. Nem sikerült kiküszöbölni azokat az anomáliákat, amelyek a rendszerváltás óta, a teljes időszakot tekintve, a politika befolyását lehetővé tették. Azt gondolom, hogy a politikai befolyás még erősebb lett. Nem vagyok naiv: tudom, az volt a cél, hogy a politikai befolyás még nagyobb legyen, és azt ne több, hanem csak egy párt gyakorolhassa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.