Szerző: FRISS RÓBERT
2018.06.09.
- Lehet-e a szociáldemokrácia esélyeiről egyáltalán beszélni egy újabb kétharmados Fidesz-győzelem után?
- Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy ne a pillanatnyi helyzetet nézzem csak, hanem a történelmi helyzetet, hiszen ezzel a történelemmel, szociológiával foglalkoztam egész életemben. Arról van szó, hogy a világ részekre oszlik, amint Immanuel Wallerstein és nálunk Bibó István elmondta: van a centrum, van a periféria és van az ezeken kívüli világ. Mi a perifériához tartozunk. Miben különbözik a periféria a centrumtól? Abban, hogy a centrumban a feudalizmus alatt már a XV-XVI. századtól kezdve kiépült egy új rend, nyomában lehetővé vált a demokrácia megteremtése. Vannak, akik úgy fogalmazzák ezt meg, hogy vannak a kétharmados és vannak az egyharmados társadalmak. A régi társadalmak piramisnak néztek ki. Felülről lefelé egyre szélesebbek, felül csak nagyon kevesen voltak, lent nagyon sokan. Ez a forma a XV-XVI. századtól kihasasodott, kupolaformát öltött. A nyugati, vagyis az észak-amerikai és a nyugat-európai társadalmakra azt lehet mondani, hogy ezek kétharmados társadalmak. A kétharmad viszonylagos jólétben élt és él. Tudnak írni, olvasni, ez nálunk is megvan, de olvasnak is, a művészethez is van valami közük, az életmódjuk is műveltséget, jólétet tükröz. Ezzel szemben a mi periférikus világunk - egyharmados társadalom. Egyharmadnak van valamilyen jóléte, a társadalom kétharmada pedig máig küzd az élettel és nem ér rá magasabb célokkal foglalkozni. A felső réteg megfelel a nyugatinak. Zeneszerzőik nem rosszabbak, az íróik, a történészeik nem rosszabbak a nyugatiaknál, de ez a réteg szűk az egészhez képest. A társadalom nagy része elmaradt és nem tudja az életét szépen leélni. Ez a helyzet, erről már Arisztotelész is értekezett. Azt mondta, hogy ezekben a társadalmakban kialakul egy feudális jellegű forma, amely nem diktatúra, de egyeduralom, amit ő tiranniának nevezett. Egy olyasfajta diktatúra, amelyikben élni lehet. Mi történt nálunk? Az történt, hogy időnként föllázadt a társadalom. 1848-ban, 1919-ben, 1956-ban, 1990-ben. Aminek az lett az eredménye, hogy jött egy diktátor, egy tirannus, Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János. Diktátorok voltak, külföldi erővel leverték a forradalmat, akasztófákat állítottak, kivégezték azokat, akik a forradalomban részt vettek. Egy ideig mindenki behúzta fülét-farkát, de aztán a tirannusok megváltoztak és a nép apja akartak lenni.
- Lettek is: Ferenc József, Horthy, Kádár...
- És lett viszonylagos jólét, ami nem egy nyugati típusú jólét volt, de volt. Miután az akasztófákat eltüntették, a nép apja lettek, amit viszonylag jól csinálták. Kialakult az egyeduralom és a tirannia, de egy jóságos tünetekkel megtűzdelt diktatúra. Egyik, még az ellenállásból ismert barátomat, aki az építőmunkásoknak volt a vezetője, egyszer megkérdezte Kádár János: hogyan viszonyul őhozzá a nép. A barátom azt válaszolta: az elején azt mondták róla, hogy gyilkos, később azt, hogy diktátor, most pedig azt, hogy vezér. Ami még távol áll attól, hogy imádják, de azért már valami. Na, most is ez történik. A társadalom sokkal kisebb része él nyugatinak megfelelő életet, ennek a kisebb rétegnek megvan az a kultúrája, ami már a múlt század óta megvolt. De ez egy sokkal szűkebb réteg, mint amilyet a nyugati társadalomban látunk. A jelenlegi hatalmi rendszer is azt az utat követi, hogy a nép kegyes atyját játssza, de nem tesz semmit azért, hogy valójában el lehessen fogadni, mint a nép apját. Nem közelítjük a nyugati államokat, nem hogy a demokráciát, de még a késői Ferenc József, Horthy Miklós, Kádári-korszakot sem. A jelenlegi uralom azt játssza, amit már Arisztotelész pontosan megmondott, hogy ebből jön a tirannia, hogy benne van a totalitarizmus és nem igazán a nép apja. Nem tesz meg semmit ezért, hanem megmarad a maga szűk diktatúrális, totalista rendszerében, és a társadalom nem jut el a jólétnek az európai fokára. De ez egy szűk, felső réteg, amelyet nem támaszt meg egy mobilis középosztály. Mert az maga is szűk. A felső réteg viszonylag jól felépített, a középréteg szűk, és az alsó réteg széles. Ez egy rögzült állapot, amelyből nem lehet egyik napról a másikra kikerülni. Ahhoz hosszú és kemény politika kell. Nem is elegendő az, amit Kádár csinált, hogy a nép apjává igyekezett változni, miközben a mai hatalom nem is igyekszik a nép apjaként megmutatkozni. Illetve igyekeznek, de zord apának igyekeznek lenni. Tehát itt egy rögzült állapotban vagyunk, amelyből tovább lépni nagyon nehéz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.