Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.06.01.
Amikor egy nagymama a vonat alá ugrott az unokájával, akkor az is kiderült, hogy mindenki ért a gyerekszüléshez is, mert olyan anya ne szüljön gyereket, aki nem tudja ellátni.
A lényeg, hogy az ilyen történetekben megtaláljuk a jól beazonosítható áldozatot, és a hozzá kapcsolódó bűnöst, aki miatt az áldozatból áldozat lett. De a helyzet az, hogy ezek a történetek soha nem egyszerűek, bármennyire is próbáljuk annak látni őket.
És ha elintézzük őket azzal, hogy megkeressük a legközelebbi hibáztatható embert, és rásütjük az egész ügy ódiumát, semmit sem tanulunk belőlük. Akkor pedig megismétlődnek – újra meg újra.
Rengeteg dolog történt az elmúlt napokban, a közvéleményt azonban leginkább – teljesen érthető módon – annak a négyéves unokájával vonat elé ugró nagymamának a története rázta meg, akinek életkörülményeiről utóbb egyre többet tudunk meg. Például azt, hogy ő maga állami gondozásban nevelkedett, a lánya, vagyis unokájának édesanyja pedig kerekesszékben ül, nyitott gerinccel jött ugyanis világra. Aztán ott van a gyámügyes vonal: hogy a szegénységben élő család feje felett folyamatosan ott lebegett annak a réme, hogy szegénységük miatt elveszik tőlük a gyereket. A családot ráadásul ők hárman alkották – a nagymama, az anya és a kisfiú.
És aztán persze jöttek a cikkek alatt sorjában a kommentek is, amelyek azon túl, hogy megsiratták a tragédiát, egyből felelősöket is kerestek. Rémisztően sok esetben pedig nem is mentek messzire: minek szül gyereket olyan anya, aki kerekesszékben ül, és magát sem tudja ellátni, férje nincs, és hagyja, hogy a nagymama gondoskodjon róluk egyedül?
És akkor itt érdemes egy kicsit megállni, ugyanis ez az egyetlen kérdés, ami számos helyen megfogalmazódott a napokban, többet mond el a mai magyar társadalomról, mint bárhány szociológiai tanulmány:...
Rengeteg dolog történt az elmúlt napokban, a közvéleményt azonban leginkább – teljesen érthető módon – annak a négyéves unokájával vonat elé ugró nagymamának a története rázta meg, akinek életkörülményeiről utóbb egyre többet tudunk meg. Például azt, hogy ő maga állami gondozásban nevelkedett, a lánya, vagyis unokájának édesanyja pedig kerekesszékben ül, nyitott gerinccel jött ugyanis világra. Aztán ott van a gyámügyes vonal: hogy a szegénységben élő család feje felett folyamatosan ott lebegett annak a réme, hogy szegénységük miatt elveszik tőlük a gyereket. A családot ráadásul ők hárman alkották – a nagymama, az anya és a kisfiú.
És aztán persze jöttek a cikkek alatt sorjában a kommentek is, amelyek azon túl, hogy megsiratták a tragédiát, egyből felelősöket is kerestek. Rémisztően sok esetben pedig nem is mentek messzire: minek szül gyereket olyan anya, aki kerekesszékben ül, és magát sem tudja ellátni, férje nincs, és hagyja, hogy a nagymama gondoskodjon róluk egyedül?
És akkor itt érdemes egy kicsit megállni, ugyanis ez az egyetlen kérdés, ami számos helyen megfogalmazódott a napokban, többet mond el a mai magyar társadalomról, mint bárhány szociológiai tanulmány:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.