KETTŐS ÉLET BRAZÍLIÁBNAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.06.28.

Brazíliáról általában a sablonok jutnak az ember eszébe, Rio, tengerpart, (pláne most, a világbajnokság idején a) foci – pedig a dél-amerikai ország ennél sokkal több és másabb. Ezt is megmutatja öt magyar barátnő (plusz persze a szerző) beszélgetésén keresztül Tünde, aki vlogban beszélgetett a többiekkel. Arra kértem, írjon egy kis felvezetőt is elé, szóval a szöveget és a videót együtt érdemes kezelni.

„Minden új életet kezdő útja egyedi - bármennyire is unják otthon a történeteinket. Mind a több, mint félmillió elvándorolt magyar küzdelme, kikapart boldogsága saját kincse. Írhatnánk magunk könyvét, filmjét. Persze örülnénk, ha mások is megértenék mindazt, amin keresztül megyünk.

Egy idő után én is elkezdtem kérdezni magamtól: mit tudhatnak az otthoniak a mi itteni életünkről? Vagyunk itt is páran, az Újvilág trópusi szegletében.

Mit tudnak Brazíliáról? Főbb kliséken kívül valamit esetleg? Vagy még mindig Rio, tengerpart, pálmafák, szamba, foci, favela, erőszak. São Paulo? Jaj, az valami apokaliptikus élhetetlen betonpokol bizonyára.

Volt itt foci-vb, volt olimpia, korrupciós botrányainkhoz képest a House of Cards kis esti mese (már az sem). A politikai és gazdasági földcsuszamlásokról, erőszakhullámról előszeretettel cikkez a világsajtó naponta, erről már többet is tudnak a kelleténél.

Igaz. Mindez igaz.

Nem amatőröknek való ország

De mennyivel izgalmasabb, mennyivel gazdagabb ennek az országnak kimeríthetetlen kincsestára - jóban, rosszban, örömben, nehézségben, múltban, jövőben, természetében, kultúrájában.

Brazília örökösen zsonglőrködve a lehetetlennel. Ahogy a brazilok mondják, nem amatőröknek való ez az ország.

Mit tudnak az itteniek rólunk? Bár hatalmas magyar kolónia van itt - erről talán kevesebben tudnak odahaza - a mi generációnk „magányos farkas” emigráns létével ők sem tudnak mit kezdeni. Modern magyart beszélünk, az oly babusgatott magyar anyaföldről jöttünk, de... ennyi.

Milyen fárasztó a kezdeti szakasz „már ide, még oda” küzdelme. Milyen kimerítő, milyen magányos. Emlékszem én is, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatom anyanyelvemmel, múltammal, elkezdtem egy magyar nyelvű blogot - a São Paulo-i betondaráló káoszában, a kezdeti babiloni káosszal.

Kicsit közelebb hozni ezt a két világot - legalább önmagamban -, mely között nem csak az Atlanti-óceán tátong...

Majd elkezdtem videókat készíteni a braziloknak itteni tapasztalataimról - ne szidják már annyit a saját országukat, hát nézzék, mennyi fantasztikus dolog van itt - hadd élvezzük a jót is, egyebet sem látok csak a nehézségeket, a szenvedést, igazságtalanságot.

Milyen Paradicsomban élnek, észre sem veszik!

ITT OLVASHATÓ