Szerző: Határátkelő / Mária
2018.06.21.
Mária történetének eleje nem szokatlan: a munkájukat elveszítő házaspár, akik közül egyik sem talál Magyarországon megfelelő állást, így aztán a férj gondol egyet és nekivág Angliának. Mindez nem sokkal az uniós csatlakozás után történik, hogy aztán egy-két év elteltével a feleség is utána menjen és negyven fölött a semmiből újraépítsük önmagukat.
„Szeretném megosztani veletek a történetemet, ami illeszkedik a Hogyan kezdjünk új életet 45 fölött? sorba.
A hazai háttér sablonos, két pedagógus elveszti a munkahelyét, próbálkozik otthon ezerrel, de nem igazán sikerül jó állást találni. Aztán egy rokon segítségével a férjemnek munkát ajánlottak Angliában.
A munka minden volt csak nem szellemi kihívás, de két év keresgélés után legalább az anyagi oldal rendben lenne. Tehát a férjem elfogadta az állást, és gyenge angollal, de annál nagyobb elszántsággal elindult a Puding-szigetre.
Azóta is meséli, mit érzett, amikor leszállt Stansteaden. De ez az Ő története lesz, ha akarja, majd megírja, bár azt mondja, még mindig nem tért magához abból a sokkból. :) Ennek már 13 éve... :)
Én még otthon maradtam, egyrészt a gyerekünk akkor járt egyetemre, másrészt nekem nem volt semmilyen munkaajánlatom. Nagy szerencsénkre a férjem egy közvetítőcégen keresztül jött ki anno, és ők maradéktalanul betartották, amit ígértek. A férjem olyan jól keresett, hogy haza is tudott küldeni belőle, így otthon maradhattam, míg fiunk befejezte az egyetemet.
Nyelvtanítás magyar módra
Aztán nem volt más hátra, mint csomagolni, és elindulni. Nekem nem volt akkora sokk, mint neki, addigra én már többször voltam kint látogatóban. Na de más dolog turistáskodni, és más dolog munkát keresni középkorúként, közepesnek hitt angollal.
Az alatt a 2 év alatt ugyanis nekiálltam az angolnak, de azt már tudjuk, mit ért az angoloktatás otthon. A nyelvtant ezerrel nyomtuk, és bár nem Lenin bácsi édes-bús, harcokkal teli hétköznapjait kellett elmondani, mint amikor orosz volt a kötelező nyelv, de az otthoni angolórákon sem fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy bevezessenek az angol hétköznapok rejtelmeibe.
Gondolok itt arra, hogyan nyissunk bankszámlát, vagy hogyan jelentkezzünk be az orvoshoz, és még sorolhatnám. A tanfolyam végén nyelvvizsgát tettünk, és emlékszem a krokodilok életéről kellett esszét írnom.
Hát nem lett meg a vizsgám, és a krokodilok sem nagy számban találhatók meg abban a kisvárosban, ahol lakom, de ez már a múlt..."...
„Szeretném megosztani veletek a történetemet, ami illeszkedik a Hogyan kezdjünk új életet 45 fölött? sorba.
A hazai háttér sablonos, két pedagógus elveszti a munkahelyét, próbálkozik otthon ezerrel, de nem igazán sikerül jó állást találni. Aztán egy rokon segítségével a férjemnek munkát ajánlottak Angliában.
A munka minden volt csak nem szellemi kihívás, de két év keresgélés után legalább az anyagi oldal rendben lenne. Tehát a férjem elfogadta az állást, és gyenge angollal, de annál nagyobb elszántsággal elindult a Puding-szigetre.
Azóta is meséli, mit érzett, amikor leszállt Stansteaden. De ez az Ő története lesz, ha akarja, majd megírja, bár azt mondja, még mindig nem tért magához abból a sokkból. :) Ennek már 13 éve... :)
Én még otthon maradtam, egyrészt a gyerekünk akkor járt egyetemre, másrészt nekem nem volt semmilyen munkaajánlatom. Nagy szerencsénkre a férjem egy közvetítőcégen keresztül jött ki anno, és ők maradéktalanul betartották, amit ígértek. A férjem olyan jól keresett, hogy haza is tudott küldeni belőle, így otthon maradhattam, míg fiunk befejezte az egyetemet.
Nyelvtanítás magyar módra
Aztán nem volt más hátra, mint csomagolni, és elindulni. Nekem nem volt akkora sokk, mint neki, addigra én már többször voltam kint látogatóban. Na de más dolog turistáskodni, és más dolog munkát keresni középkorúként, közepesnek hitt angollal.
Az alatt a 2 év alatt ugyanis nekiálltam az angolnak, de azt már tudjuk, mit ért az angoloktatás otthon. A nyelvtant ezerrel nyomtuk, és bár nem Lenin bácsi édes-bús, harcokkal teli hétköznapjait kellett elmondani, mint amikor orosz volt a kötelező nyelv, de az otthoni angolórákon sem fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy bevezessenek az angol hétköznapok rejtelmeibe.
Gondolok itt arra, hogyan nyissunk bankszámlát, vagy hogyan jelentkezzünk be az orvoshoz, és még sorolhatnám. A tanfolyam végén nyelvvizsgát tettünk, és emlékszem a krokodilok életéről kellett esszét írnom.
Hát nem lett meg a vizsgám, és a krokodilok sem nagy számban találhatók meg abban a kisvárosban, ahol lakom, de ez már a múlt..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.