2018. június 26., kedd

KALANDOZÁS A BORZALMAKTÓL A CSODÁIG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Harri Seldon
2018.06.26.


Egy hete olvashattátok Harri Seldon és családja „megszűnt régióban” tett kalandozásainak első részét. Ígéretem szerint most megyünk tovább, és azt is megígérhetem, a mai út legalább olyan érdekes lesz, mint a múltkori. Induljunk is!

„Érdekes módon, most hogy elkezdtem írni ezeket a posztokat, akkor jöttem rá, hogy mi mekkora lokálpatrióták lettünk. Ez alatt a lassan öt év alatt, amióta itt élünk, bejártuk többször a tartomány szinte minden szegletét.

Most a nagyobb városok után a kisebb, de szintén szép és érdekes helyeket mutatok be. Metz-től nyugatra egy óra autózásra van Verdun.

Verdun

A város története a keltákkal kezdődik, ők alapították a Verodunum nevű helyiséget a Meuse jól védhető völgyében. A verduni egyházmegyét a IV. században alapították. A város régóta fontos átkelő volt a Meuse (Maas) partján.

A frank korban Verdun végig jelentős hely, itt kötötték meg 843-ban a Verduni Szerződést, mely a birodalom első felosztása volt. Ettől az időtől kezdve vált szét a birodalom nyugati és keleti fele.

Középen maradt, ugye Lotaringia, szegény Lothaire birtoka, ami viszont így „két tűz között” alig harminc év után megszűnt önálló lenni. Verdun sokáig különböző német-római fejedelemségek és hercegségek birtokai közelében feküdt, mint különálló püspökség, melyet II. Henrik 1552-ben foglalt el, de Metz-hez és Toul-hoz hasonlóan jogilag csak a vesztfáliai békében csatolták Franciaországhoz.

Amíg azonban az 1870-es háború után Metz német megszállás alá került, Verdun megmaradt francia kézen. Azért is választotta Falkenhayn, a német vezérkar főnöke, 1916-os támadása célpontjául, mert a városnak szimbolikus jelentősége volt a franciák számára, és az utánpótlás vonala csak egy közútból állt, mert három oldalról a német hadsereg vette körül.

A német vezérkarnak nem is az volt az elsődleges célja, hogy a várost gyorsan elfoglalja, hanem a védelem felmorzsolásával a francia katonai potenciál kimerítése legalább ilyen fontos szempont volt.

A város ostroma 1916. február 21-én kezdődött, és december 18-ig tartott a környéken a küzdelem. Falkenhayn jól számított, a védelem nem vonta vissza csapatait, hanem kitartott. A francia hadvezetés kialakított egy utánpótlás-vonalat a városba bevezető úton ez volt a „voie sacrée”.

Csak a teherautóknak volt szabad az úton haladni, a gyalogosoknak az út mellett kellett haladni a szántóföldön, ha egy autó elakadt, egyszerűen letolták az útról, mert semmi sem zavarhatta az utánpótlás forgalmát. A közel tíz hónapos harc után a frontvonal nagyjából ugyanott volt, ahol februárban.

Az egy éves csatának eredménye 700 000 áldozat, ebből 300 000 halott (egy ilyen borzalmas vérfürdőben nem érdemes számolni, hogy melyik oldalon mennyien várták hiába haza a családtagjaikat…) többi sebesült, rokkant, valahol eltűnt.

Ezenkívül a táj Verduntól keletre mai napig magán viseli a tüzérségi gránátok nyomait, a domborzat sok helyen más, mint 1916 előtt volt. Egy lényeges következménye volt Verdunnak: Falkenhaynt leváltották, és a német hadvezetés az 1916 évi csaták eredményét látva kezdett el ismét foglalkozni a korlátlan tengeralattjáró háború felújításának lehetőségével. Ami végül a háború fordulópontja lett, miután az USA belépett az első világháborúba.

Most hogy 100 éve lett vége az első világháborúnak, a lányok a zeneiskolával szintén megemlékeznek erről az eseményről, és egy koncerten ezt a dalt fogják előadni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.