GYARMATI ANDREA: LEHETTEM VOLNA MRS. DUPONT, AY MCDONALD'S PEDIG MCGYARMATI - ELMENTÜNK A MEGGAZDAGODÁS MELLETT

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.06.16.

Amikor elmentél – lassan öt éve – azt mondták, idővel könnyebb lesz. És való igaz, másmilyen lett. Könnyebb, vagy néha nehezebb, nem igazán tudom, nem is szoktam ezen sokat gondolkozni. Megszoktam, hogy nem vagy, hogy nem érlek el, csak gondolatban, vagy néha még úgy sem.

Vannak napok, sőt olykor hetek, mikor csak tompán fáj, nem zavaró, de gondolom, ebben nincs semmi különös. Bizonyára más is így van vele.

Aztán történik valami, előkerül egy emlék, és akkor úgy érzem, milyen jó lenne ezt is, azt is még egyszer megbeszélni veled.

Jó lenne tudni, ugyan vajon jól vagy-e és ugyan vajon mit szólnál mindahhoz, ami azóta történt, hogy nem vagy már velünk.

Hogy jobb lett vagy kevésbé, mondom, nem tudom, egy hiány mindig ott a szívemben, akkor is, ha nem okoz napi fájdalmat. Ilyenkor elő szoktam bányászni a közös dolgainkból valamit, ami felvidít, mint például ez a mostani, nem egyszerű történetet.

Valahogy az került szóba sok évvel ezelőtt, hogy miképpen lehetett volna meggazdagodni.

A téma aktualitását épp az adta, hogy valaki rendszeresen lejárt az edzéseimre abban a néhány hétben, míg egy verseny után ott maradtam Santa Clarában az amerikaiakkal felkészülni. Amolyan „nézzük meg, ők mit tudnak” alapon. Mindez akkoriban, 1973-ban, ritkaságszámba ment. Én is épp csak belekóstoltam, és már rohantam haza, a családomhoz. Hozzátok, és elsősorban Misához, akivel akkoriban közel egy éve házasok voltunk.

Nos, amíg Amerikában edzettem, minden edzésen megjelent egy ember, és végigülte a teljes délutáni négy órát. Láttam, nagy tisztelettel beszélnek a társaim vele, de nem igazán érdekelt, kicsoda ő. Kiderült, Amerika egyik leggazdagabb családjának a sarja, sőt, az is kiderült, miattam üldögél a padon.

Hittem is, nem is, amit a többiek mondtak, de hát fülig szerelmes voltam Misába, nem érdekelt, ráadásul az illető ránézésre öreg is volt...

ITT OLVASHATÓ