Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.06.16.
"Először eljöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek a kommunistákért, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Aztán eljöttek a szocialistákért, nem szóltam, mert nem voltam szocialista. Aztán eljöttek a szakszervezetisekért, nem szóltam, mert nem voltam szakszervezetis. Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, hogy szóljon értem."
Martin Niemöller
Ma reggel Tamás Róbert megjelentetett egy írást a Kolozsvári Szalonnán arról, hogy a csúti beteg elérte végre a Magyar Tudományos Akadémiát is (Mintha jó taktika lenne...). Az írás csöndes és visszafogott ahhoz képest, amit ez a túlnyomó többségében jellemtelen, gyáva, ócskalelkű senkiháziakból álló testület érdemelne. Én nem vagyok egy vérszomjas alkat, de én nagyon szeretném látni azt a bagázst, a magyar tudósok jelentős részére gondolok, amint beállnak a sorba a Rókus kápolnánál, hogy majd órák múlva jussanak hozzá egy csajka leveshez és egy darab kenyérhez. Elvegyülve az ellenzéki pártok tagjaival és képviselőivel (kivétel nélkül mindegyikkel, köztük az elempé nagyasszonyával, aki éppen egy melegebb kabátért könyörög reszketve a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, de az nem ad neki. A többiek sem. Így van jól, így természetes).
Ideteszem egy tavaly decemberi bejegyzésem végét:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.