EGY TÖRTÉNET ELEJE

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Rézi
2018.06.07.

Rézi és családja sztorija kétségkívül különleges egyrészt annyiban, hogy Lengyelországból viszonylag kevés írás érkezett eddig, másrészt azért is, mert azt bizonyítja, hogy (noha domináns, de) az Európai Unión belül nem cask nyugat felé lehet mozogni. Hogy miként kerültek Krakkóba és a lengyel város mennyiben hasonlít és tér el egy magyartól, az hamarosan kiderül, Rézinek pedig köszönöm a fotókat is.

“Lengyelországról kevés posztot láttam és arra gondoltam érdekes lehet egy krakkói történet… Nem vagyok tipikus határátkelő, mert nem a munkám hozott Krakkóba és még lengyelül sem beszélek.

Viszont a férjem Krakkóban kapott munkát és így költöztünk. Családostól. Első kérdés az iskola volt, mivel a gyerekeink (9 és 10 évesek) nem beszéltek lengyelül. Mivel úgy gondoltuk, hosszútávon jobban tudják használni az angolt, nemzetközi iskolát kerestünk nekik (mondjuk angolul sem beszéltek, hisz az otthoni emelt - értsd heti 2 óra – angol oktatással nem sokra mentek itt).

Ami meglepő, hogy már akkor (2017) három nemzetközi iskola is volt egy 750 ezres városban. (Mostanra megnyílt egy negyedik is.)

Iskola

Megérkeztünk csütörtökön este, a holmink péntek reggel és aznap délután már mentünk az iskolába ismerkedni, mert hétfőn 8.30-kor kezdődött a tanítás. Angolul.

A két megszeppent csemete pedig mint két kis hős ült az osztályban (6-8 fős osztályok), ahol próbálták megérteni, mi is zajlik körülöttük. Tanáraik (angol anyanyelvű tanárok) nagyon kedvesek és megértőek voltak és lassan, lépésről-lépésre vonták be őket a tanulásba, miközben a társaik pedig nagyon nyitottan és befogadóan álltak hozzájuk"...

ITT OLVASHATÓ