Szerző: konyvesblog
2018.06.29.
Ha csak Trumpra vagy az ISIS-re gondolunk, nehéz azt képzelni, hogy a világ egyre racionálisabb és jobb hellyé válik ‒ vallja Dan Ariely, a pszichológia és a viselkedési közgazdaságtan elismert professzora, aki egész életét az emberi irracionalitás kutatásának szentelte. Nem egy, hanem két doktorit is szerzett: az elsőt pszichológiából, a másodikat vállalati gazdálkodásból, majd a kettőt ötvözve a viselkedési közgazdaságtan területén kezdett el kutatni, először az MIT-n, majd a Duke egyetemen. Megalapította az Utólagos Bölcsesség kutatóintézetet, applikációk fejlesztésén dolgozik, rovata van a Wall Street Journalben, és közben hat bestseller könyvet írt, amelyből öt magyar nyelven is olvasható. Ariely rossz döntéseink miértjére keresi a választ: Zseniálisan irracionális című könyvében az ésszerűtlenség meglepő és pozitív vonatkozásait elemzi egy sor meghökkentő kísérleten keresztül, Az (őszinte) igazság a hazugságról című kötetben az életünket behálózó kisebb-nagyobb hazugságokat leplezi be, a Motivációban, amely népszerű TED-előadása alapján készült, többek között a pénz motiváció-csökkentő hatásáról is ír. Legújabb, Jeff Kreislerrel közösen jegyzett A (túl)költekezés pszichológiája című könyvében a pénzzel kapcsolatos döntéseink irracionalitására világít rá, de nem csak lesújtó kutatási eredményeket tár elénk, a többi, rendkívül szórakoztató könyvéhez hasonlóan tippeket is ad ahhoz, hogyan váljunk tudatosabbá a pénzügyeinkben. Ariely nemrég a TEDx Budapesten tartott előadást ‒ érdemes megnézni a korábbi TED-es előadásait itt ‒, mi előtte ültünk le beszélgetni vele.
A könyveiben és az előadásaiban gyakran említi évtizedekkel ezelőtti balesetét, ami hosszú kórházi kezelésre kárhoztatta. Miért épp a kórházban szerzett élményei indították el a pályáján?
Fiatal koromban súlyos égési sérüléseket szenvedtem egy baleset következtében, ezért hosszú időt kellett kórházban töltenem. Azért kezdtem el a viselkedéspszichológia iránt érdeklődni, mert más véleményen voltam a kezelésemet illetően, mint a nővérek. Ennek egyik sarkalatos pontja a testemet borító kötések eltávolításának módja volt. Amikor hosszú idő múlva elhagyhattam a kórházat és elkezdtem az egyetemet, még mindig foglalkoztatott a kérdés: vajon hogy a legjobb eltávolítani a kötéseket a sebekről? A nővérek azon az állásponton voltak, minél gyorsabb, annál jobb, én viszont az ellenkezőjét gondoltam. Később bebizonyosodott, hogy a lassú eljárás a helyes módszer. A nővérek azt az elméletet vallották, hogy nem jó, ha egy kellemetlen érzést elhúzunk, jobb minél rövidebbre fogni. De a kísérleteim igazolták, hogy a fájdalom intenzitása fontosabb. Ha az érzés amplitúdóját megváltoztatjuk, elviselhetőbb. Ez indított el tehát a pályán, de persze nem csak az égési sérülések miatt érdekelt ez a tudományterület, leginkább az emberi intuíció kérdése foglalkoztatott. Ugyanis ezek a nővérek tényleg a legjobbat akarták nekem, engem pedig az érdekelt: miért van az, hogy mégis tévedtek? Miért hozunk téves döntéseket, újra és újra, az élet minden területén? Ez volt a karrierem alapkérdése...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.