Szerző: KALMÁR SZILÁRD
2018.06.21.
Ennyi tapasztalattal a hátam mögött nem kívánok azért harcolni, hogy bárkinek joga legyen utcán élni. Sőt, támogatom azt, hogy átalakulás legyen ezen a területen, mert az emberi méltósággal semmilyen nézőpontból nem összeegyeztethető mindaz, amivel együtt kell élnünk.
A nyolcvanas évek Romániájában, gyerekként találkoztam először a koldulással és máig emlékszem, hogy mennyire megdöbbentet, amit akkor láttam. Magyarországon ez, miként a hajléktalanság, akkor szinte teljesen ismeretlen volt. Az elmúlt három évtized legszomorúbb hozománya éppen a tömegnyomor és annak legzordabb megjelenése, az utcai hajléktalanság lett. Az egymást váltó kormányok, köztük háromszor Orbán Viktor vezetésével csak növelték és növelik a bajt.
A rendszerváltással együtt az egyik percről a másikra érkező tömeges munkanélküliséget tömeges otthontalanság, családok szétesése követte és százezrek épültek le szociális és mentális értelemben egyaránt.
Három évtized antiszociális ámokfutása miatt tömegek kerültek a társadalom peremére, sokan estek közülük az alkoholizmus csapdájába, a fiatalok ugyanígy jártak az egyre olcsóbb, de egyre veszélyesebb drogokkal. Az csak növelte a bajt, hogy a fizikai munkát végzők jelentős része képtelen volt munkát találni ötvenöt éves kora fölött és egy ilyen veszélyeztetett időszakban maradt jövedelem, és emiatt nagyon gyorsan otthon nélkül is.
Azt sem feledhetjük, hogy az egykor sok százezer lakásból álló állami bérlakás-szektort az önkormányzatok mára szinte teljesen felszámolták, azokból tudatosan szorították ki a szegényebb társadalmi csoportokat. Az elmúlt évtizedek egyetlen jelentősebb lakásépítési hulláma pedig egyszerűen belefutott a devizahiteles válságba, amely miatt százezrek vesztették el otthonukat és adósodtak el élethosszig úgy, hogy még a lakásukat, házukat is elvették tőlük.
Sajnos ezen a területen ezzel nem ért véget a katasztrófák sorozata. A Quaestor bedőlése után milliárdok tűntek fel a lakáspiacon, felhajtva az árakat. Ma már egy átlagos jövedelmű család nem tudja megengedni magának az otthonvásárlás luxusát, de még az albérletet sem a fővárosban vagy a nagyobb városokban.
Az elmúlt évtizedek egymást érő társadalmi válsághullámai milliókat sújtottak. Voltak, akik felálltak a padlóról, voltak, akik tudták tartani magukat, de rengetegen feladták a harcot a sárga csekkekkel, a bankokkal, a közmű-szolgáltatókkal és az uzsorásokkal.
Egy ember életében három alappillér van: munka, otthon, család. Ha bármelyik területen probléma adódik, akkor nagy eséllyel a másik két terület is beborul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.