AZ ÁLLAM ÉN VAGYOK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2018.06.01.

Az Országgyűlés kormánypárti képviselői két nap alatt megteremtették annak lehetőségét, hogy a kormány saját hatáskörben megváltoztassa Magyarország közjogi berendezkedését. Az Országgyűlés 2018. április 11-én 127 (2/3-nál kevesebb) szavazattal elfogadta a „Magyarország minisztériu­mainak felsorolásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról” címmel, 2018. április 9-én, egyéni képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslatot. Ez a törvény azért mérföldkő az ország irányításának alakításában, mivel a ténylegesen kialakult helyzetnek megfelelően törvénybe foglalta a demokratikus jogállam megszüntetésének befejezését. Nem kellett hozzányúlni az Alaptörvényhez. Elégséges volt – „feles” törvényekkel – megváltoztatni a kormányzati munkamegosztás rendjét.

A kormányzati feladatmegosztás rendje az Alaptörvényben

A változás megértéséhez nélkülözhetetlen megismerni az Alaptörvény kormány és tagjai jogállását meghatározó rendelkezéseit. „A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe.” [Alapt. 15. cikk (1) bek.] Az Alaptörvény a lehető legtágabb körben biztosít mozgásteret a kormánynak, amikor – az alkotmánytól eltérően – nem sorolja fel a kormány feladatait. Ez a megoldás jogbizonytalanságot eredményez, mivel fogalmai felfoghatók szűkebb és tágabb értelemben. Szűkebb értelemben a kormány „mozgástere” azokra az ügyekre terjed ki, amelyekben van jogszabály – jogszabály az önkormányzat rendelete is –, azonban az nem határozza meg kifejezetten az elintézésre jogosult szervezetet. Tágabb értelemben – az előzőeken túl – a kormány „jogköre” kiterjed minden olyan kérdésre, amelyben nem született jogszabály. A „szerv” fogalom szűkebb értelemben a közigazgatás szerveit, tágabb értelemben a jog által elismert minden szervezetet jelenti.

Ez a bizonytalanság kihat a kormány rendeletalkotási jogosultságának megítélésére is. Egyik lehetséges kormányzati filozófia e területen: az alapvető jogoknak és kötelezettségeknek törvényben kell megjelenniük. A végrehajtó hatalom a törvény keretei között szabályozhat. Ennek az elvnek az érvényesítése valóságos korlátozását jelenti a végrehajtó hatalomnak. Fontos és árulkodó, hogy a kormányzás során a törvényalkotás élvez elsőbbséget, vagy a rendeleti szintű szabályozás. A törvényi felhatalmazáson alapuló rendeletalkotás elismeri a törvényhozói hatalom elsőbbségét a végrehajtó hatalommal szemben. Az Alaptörvény nem ezt a megoldást választotta.

Az Alaptörvény szerint: „Feladatköré­ben eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot.” [Alapt. 15. cikk (3) bek.] Minél szélesebb értelemben fogják fel a kormány feladatkörét, annál szélesebbé válik rendeletalkotási hatásköre, amely két együttes feltételhez kötött: saját feladatkörében járjon el a kormány, és az adott tárgykörben ne legyen törvényi szabályozás. Nem csak a feladatkör értelmezhető többféleképpen. A „tárgykör” fogalom is. Széles körű értelmezése kizárja a kormány eredeti jogalkotói hatáskörben történő rendeletalkotási jogosultságát minden olyan esetben, amikor adott területre nézve született már törvény. Szűken értelmezve ezt a fogalmat, csak akkor kizárt a kormány eredeti jogalkotói hatáskörben történő rendeletalkotása, ha a törvényben a konkrét kérdéskörre található rendelkezés.

2012-től a kormány feladatkörének lehető legszélesebb körben történő értelmezése miatt az eredeti jogalkotói hatáskörében történő rendeletalkotás gyakorlattá vált. (2006. július 28-tól kezdődően számos kormányrendelet született ily módon. Igaz, az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát még nem korlátozták, és a végrehajtó hatalom „számíthatott” az Alkotmánybíróság kontrolljára.).

A miniszterelnök kormányzati feladata az Alaptörvény szerint:...

ITT OLVASHATÓ