AZ ALFAHÍM MAGÁNYOSSÁGA

HUPPA 
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.06.11.

Az alfahím nem függ senkitől. A hímek között ő a legerősebb, a domináns, a vezető. Ő irányít, ő dönt, őt követi a csorda. Ő birtokolja a legtöbb nőstényt, tehenet, mert erős. Az ember alfahímjéhez is vonzódnak a nők. Sem anyagilag, sem morálisan nem függ másoktól. Határozott, önálló véleménye és céljai vannak. Általában, de nem feltétlenül vezető pozícióban tevékenykedik, de ami fontos, hogy nem ő maga mondja ki, hogy ő a vezető, hanem a többiek ismerik el őt főnöküknek. Az alfahím önmaga számára legfontosabb tulajdonsága az, hogy ő az alfahím.

Ettől még nyugodtan azt gondolhatjuk, hogy az alfahím társasági lény, hogy fontos számára az állatok nagy köre, ha ő egy nagy kandisznó, vagy szarvasbika, vagy egy vezető egy embercsapatban, aki körül hemzsegnek az őt csodáló többiek. De nem.

Az alfahím magányos, mert minden erre predesztinálja. Ha állat, örökös harc az élete, hiszen legfontosabb feladata a tökéletesnek mondható genetikai örökítő-anyagainak továbbadása a minél erősebb fajegyedek létrehozása érdekében. Ennek érdekében pedig távol kell tartania más hímeket a csordától. Pusztító, gyilkos feladat.

Az emberi alfahímek legpenetránsabb fajtája a politikai vezető. Az ő esetében ugyanis megjelenik egy további tényező: a politikai hatalom, vagyis az uralkodás. Ez pedig mindent felülír. Itt már nincs szerepe az állatvilágban domináns tovább-örökítésnek. Ugyanakkor a hatalom megőrzése nem kevésbé gyilkos és pusztító energiákat szabadít fel a hatalom birtokosából.

Most, hogy ezt ilyen szépen kiszálaztuk lássuk, hogy miért is vetődik fel napjaink felfokozott politikai életében az alfahím magányosságának problematikája:...

ITT OLVASHATÓ