AZ AKADÉMIA NEM TUDJA MEGVÉDENI MAGÁT

MÉRCE
Szerző: TÓTH SZILÁRD JÁNOS
2018.06.22.

...Röviden: nem az a tudományos munka értékes, nem az a doktori dolgozat felel meg a minimális követelményeknek, és nem az a kutatási projekt fontos, amelyről a választópolgárok többsége úgy gondolja, hogy az. A tudományosság önálló szempont- és kritériumrendszer szerint működik.
Hadd legyek goromba!

A 16. század végén Európa lakosságának közel 90 százaléka meg volt róla győződve, hogy a Föld lapos, de még akik ebben nem is voltak egészen biztosak, azok sem vonták kétségbe – egy-két megpörkölt marhát leszámítva –, hogy ha esetleg nem is lapos, azért az univerzumnak igenis a középpontjában van, így hát a Nap is körülötte kell, hogy forogjon. Következésképpen sokan azt is gondolhatták, hogy a releváns kutatási problematika Európában az – mondjuk –, hogy megítéljük, egészen pontosan mennyire lapos, ha már lapos.

Gondolom világos, mire célozgatok: az, hogy valamilyen nézetet sokan hisznek – tehát demokratikusan legitimálnak –, még nem jelenti, hogy annak tudományosan védhető nézetnek is kell minősülnie egyben. Hasonlóképpen arról sem szabad demokratikusan határozni, hogy mi minősüljön releváns kutatási területnek.

Palkovics persze hamar bejelentette, hogy a kormány célja nem a tisztán „demokratikus” elv érvényesítése. Meg kívánnak ugyanis szervezni egy tudós emberekből álló munkacsoportot is, amely majd a szakmai szempontok fölvetésével igyekszik hozzájárulni annak a meghatározásához, hogy mely kutatási területeket kell kiemelten kezelni a források elosztásakor.

Jegyezzük meg, csak úgy sub rosa, hogy valami ilyesmi már létezik. És most éppen ezt a valamit, azaz magát az MTA-t, igyekeznek meggyöngíteni.

Az Akadémia a múlt pénteken megtartott rendkívüli elnökségi ülésen persze egyhangúlag döntött arról, hogy elutasítja a kormány tervezetét, és az autonómiájának a csorbítását.

De ne legyenek illúzióink! Az Akadémia nem tudja megvédeni magát. Egyedül legalábbis nem. Szüksége volna szövetségesekre.

A probléma az, hogy az esetleges szövetségeseket, akikhez fordulhatna, leginkább pontosan azokban az intézményekben tudná meglelni, amelyek mára jóformán kiüresedtek: a kormányt fékezni és ellensúlyozni hivatott, viszonylag független intézményekben.

Ezek kiüresedése, kiüresítése egy hosszú évek óta tartó trendbe tartozik. Ez a trend a magyarországi demokrácia liberális jellegének az apránkénti kiirtása, a hatalmi ágak elválasztásának, a hatalom decentralizálásának a fölszámolása. Ez az elv ugyanis, a hatalmi ágak elválasztásának az elve képezi a liberális (és egyébiránt a republikánus) demokráciafelfogás központi tartóoszlopát.

Ha ez nincs, liberális demokrácia sincs. Valami más van.

A törvényhozó hatalom a kétharmados többségből fakadóan eleve semmiféle módon nem tudja a kormány hatalmát korlátozni, és a bíróság is csak egyre kevésbé. Az angazsált, politikailag elkötelezett (és megbélyegzett) civil szféráról, vagy a sajtóról – melyeket nem szokás a hatalmi ágak, legfeljebb csak a kvázi-hatalmi ágak közé sorolni – nem is szólva.

Ez a trend érte most el az Akadémiát.

ITT OLVASHATÓ