AZ ADOMÁNYOZÁSBAN FONTOS AZ IS, HOGY MINÉL KEVESEBB PLUSZMUNKA, KÖLTSÉG LEGYEN A TÖRTÉNETBEN, AMÍG CÉLBA JUT

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.06.28.

Az adományozásban az adományok „testreszabása” külön történet. Az adományozótól jön egy ruhacsomag. Többnyire vegyes, látszik, hogy az időfaktor is működött az összeállításnál, sokszor keverve a gyerek és a felnőttruha, előfordul benne lakástextil is. Ha ez lekerül hozzánk, akkor a munkatársak ezt kibontják, és életkoronként, típusonként, sőt még évszakonként is csoportosítják. Aztán hajtogatják, és polcra kerül, a megfelelő helyre.

Ebből következik, hogy a raktárunkban többféle hely van kialakítva: függönyök, ágyneműk, törülközők, asztalterítők, konyharuhák, takarók, bébiholmik, külön a lány és a fiú, aztán szépen haladva tovább, életkorok szerint, külön a dzsekik, téli kezeslábasok, bélelt kabátok, nadrágok. Aztán külön a felnőtt méretek, női és férfi, nadrágok és felsők, nyári és téli is.

Amikor egy kérés befut, méretekkel, aki összeállítja, az így könnyebben megtalálja az adott családnak megfelelőt. A készlet is jobban szemmel tartható így, látszik, miből van kevesebb, és lehet célirányosan is gyűjtést kérni, vagy fogadni adományokat.

Mert nem kérünk mindent, óriási a túlkínálat hagyatékruhákból, ha mind fogadnánk, az arányok elcsúsznának, és nem tudnánk megfelelően segíteni, mert ahol kisbaba ruhát kérnek, ott hiába adunk negyven éves tediber bundát, vagy remek állapotú dzsörzé öltönyt egy nagypapa után.

Persze ezt sokan nem értik. Adnák, szívesen, meg egyébként sem tudnak vele mit csinálni, hova tegyenek három szekrénynyi ruhát az elhunytak után, akik ráadásul egy másik korban szocializálódva takarékoskodtak, és mindent eltettek, hogy majd jó lesz még valamire? A szekrényt is alig lehet elpasszolni…nemhogy a ruhákat. A felajánlásoknál tízből négy biztosan ilyen. Aztán tízből kettő olyan, aki külföldre költözik. Nyilván nem akar és nem is tud magával vinni mindent, a költözés mindig nagy selejtezéssel is jár, itt már nehezebb nemet mondani nekünk is, hiszen itt olyan ruhák szabadulnak fel, amelyek könnyedén becsatornázhatók a rászorulókhoz.

Szóval, nagy logisztika, és sok munka van az adományruhákkal, és fontos, hogy egyensúlyt tartsunk a kérések és a kínálat között. Ezért néha nemet mondunk egy-egy felajánlásra. Mert képtelenség megfelelően kezelni a mennyiségeket.

Néha így is túlnő rajtunk, ekkor készítünk „családsegítős” zsákokat, ezek többnyire túrkálószerűen kerülnek felhasználásra, ingyen persze, az önkormányzatok, családsegítők szervezésében. Meghirdetik a faluban, kiterítik asztalokra, vagy a földre, és azok, akiknek szüksége van rá, vihetik. Örülnek neki mindenhol, sok a rászoruló.

Vannak persze adományozók, akik már belegondolnak a következő lépésbe is. Sokszor kapunk bezacskózott, feliratozott ruhákat: 3-6 hónapos fiú, 1 éves lány, női „S” méret, pólók „XL” stb. felirattal. Ezek nagyon sokat könnyítenek a munkánkon. Akik ezeket küldik, ők értik, hogy mekkora munka ez az egész, és a segítségük tovább mutat annál, hogy belesöprik egy zsákba a ruhákat, és eljuttatják. Nézik azokat is, akik ezzel továbbdolgoznak. Akiknek nem ez a foglalkozásuk, a munkakörük, „mellesleg” csinálják, sokszor önkéntes munkával, vagy ráhúzva a napi nyolc órára, mert ahhoz, hogy a munkájukat elvégezzék, hogy segítsenek, szükséges ez is. Az állandó válogatás, hajtogatás, csomagolás. De a feladatuknak ez töredéke, a fejlesztő segítségnyújtás az ő dolguk, amihez ez csupán egy apró eszköz. De időigényes. Néha túlságosan is az.

Most volt valaki az adományozók között, aki szenzációs dolgot talált ki. Megírta, hogy neki egy két és fél éves kislánya van, és szeretne támogatni egy évvel fiatalabbat…akinek folyamatosan küldené a kinőtt, így feleslegessé váló ruhákat. Évszakos gond sincs így, télen téli ruha jön, nyáron nyári ruha…a méret stimmel, a nem is. Tökéletes ötlet.

Megspórolja a válogatást, ráadásul személyesebbé is tehető a támogatás. Közvetítőnek persze maradunk mi, a kapcsolat rajtunk keresztül él, de a visszajelzések sokkal személyesebbek lesznek, fotókkal is erősíthetők. És ezt egy adományozó találta ki! Ez a fantasztikus ebben, ahogy egyre jobb lesz az egész, egyre többen értik a hangsúlyokat, fontosságokat. Nem csak tőlünk jön javaslat, ötlet, egy-egy szempont megvilágítása, hanem már azoktól is, akik felajánlásokat tesznek.

Az adományozásban fontos az is, hogy minél kevesebb plusz munka, költség legyen a történetben, amíg célba jut. Hogy ne plusz terheket kapjon egy segítő szervezet. Hogy mindenki értse: a bemenet nélkülözhetetlen része az adományozási folyamatnak, de nem elégséges hozzá. Az emberek zöme ebbe az első szakaszba száll be. Eddig. De tudni kell azt az utat, azt a munkát is, ami utána következik. És sokszor csak egy kis figyelem, megértés, vagy egy jó ötlet kell a további lépés támogatásához.

ITT OLVASHATÓ