AMI HIÁNYOZNI FOG MAGYARORSZÁGON

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.06.10.

Külföldön Magyarország hiányzik, Magyarországon külföld – vagy legalábbis mindenhol valami a másikból. A mai válogatás egyik írása éppen ezt a témát boncolgatja. Aztán megnézzük, hogyan „kezdődött” Svédországban a következő tanév (igen, nem elírás), végül belekeveredünk egy jó kis kapuzárási pánikba.

Nemrégiben volt már szó arról, hogy a Fromázs blog szerzője közel 2 év után visszaköltözik Magyarországra. Most azt szedte össze, mi az az öt dolog, ami hiányozni fog neki Franciaországból.

„Tolerancia és multikulti

A japán zongoraművész barátnőm, akinek szintén 5 éves kisgyermeke van és Korinával pajtások, japán szerzők műveit mutatta be, illetve gyerek és felnőtt kórusokat vezényelt egy szombat délutáni rendezvényen. (Ingyenes volt, csak regisztrálni kellett!)

Amellett, hogy fantasztikusan játszott, öröm volt látni a vegyes társaságot a nézőtéren. egyrészt sok francia érdeklődő volt, másrészt felvonultak a francia-japán vegyes párok gyermekeikkel. Gyönyörű látvány volt a közönség! A gyerekek persze a japán anyukákra hasonlítottak és a szőke-barna francia apukák lelkesen tapsoltak az éneklő gyerekeiknek, feleségeiknek.

Úgy látom, hogy itt nagyon nyitottak és kíváncsiak a más kultúrák iránt az emberek. Volt olyan angolos, ötvenes! tanítványom, aki ógörögül tanult. Amikor kérdeztem, hogy miért ezt választotta, azt mondta, hogy „mert érdekli”. Ennyi. Érdekli őket a világ, akár hasznos dologról van szó, akár nem.

A kisgyerekek és babák bevonása az életbe

Itt megint a szombati koncertet említeném, amely délután háromkor kezdődött. Ez azt jelentette, hogy a közönség tele volt babákkal, kisgyerekekkel és kiskamaszokkal.

Egy ajtót nyitva tartottak, hogy a gyerekekkel ki lehessen menni pisilni, illetve kiengedni a gőzt, ha kell. Nem a műsort vágták rövidebbre, hanem lazábbá tették a körülményeket.

Magamtól soha nem jutott volna eszembe egy 5 évessel egy 60 perces komolyzenei koncertre elmenni, de Franciaországban valahogy tudtam, hogy rendben lesz, illetve tudtam, hogy ha ki kell mennünk nem fognak a többiek megkövezni, hogy micsoda szülő, micsoda viselkedés! (...)

Nem csak a kultúra terén látható ez, hanem az élet minden más területén hamar igyekeznek megmutatni a gyereknek, hogy mi hogyan működik és elvárják tőle, hogy amit tud, azt csinálja is meg.

Egy példa erre a késsel vágás. Egészen kicsi korban már megmutatják a gyerekeknek, hogy hogyan működik a kés. Persze, óvatosan, segítséggel és mindig felnőttel, de megmutatják.

Nem vágják fel a banánt a gyereknek, mert az gyorsabb és csak gyorsan legyünk már túl az uzsonnán! Nem. Ha kéri, akkor türelmesen, együtt csinálják a gyerekkel.

Ezen a téren nekem még sokat kell tanulnom… de látom a dolog későbbi pozitív hatásait a saját családomban, ahol jól nyomon tudom követni a 4 unokatesó nevelését...

ITT OLVASHATOM