Szerző: D. KOVÁCS ILDIKÓ
2018.06.06.
Politikai eseményhez képest szokatlanul érzelmes jeleneteknek lehettek tanúi azok, akik 1964. augusztus 27-én ott voltak az amerikai Demokrata Párt elnökjelölt-állító konvencióján.
Nem kevesebb mint 22 percig tartó álló ovációval köszöntötte a megjelent 6000 fős tömeg Robert F. Kennedy igazságügyi minisztert, akinek bátyját, John F. Kennedy elnököt, azaz JFK-t kilenc hónappal azelőtt gyilkolta meg egy merénylő Dallasban. Az ünneplés egyszerre szólt az elhunyt államférfi emlékének és a gyászoló családnak.
Robert Kennedy (vagy ahogy sokan hívták, RFK, Bobby, esetleg Bob) egy ideig próbálkozott szót kérni, végül feladta és várt. Ez idő alatt, ahogy arról az eseményről készített videók tanúskodnak, nem csak zavar tükröződött az arcán, hanem mély szomorúság is.
Bobby Kennedy nem csak a kormány tagja volt JFK elnöksége alatt, de a bátyja támasza és legfontosabb politikai tanácsadója is – ők ketten sokat tettek azért, hogy a kubai rakétaválságból ne váljon harmadik világháború. Ám igazi politikai legitimációját csak azután kezdte el felépíteni, amikor 1964-ben a miniszteri posztot a New York-i szenátori székre cserélte. Politikájának középpontjában a vietnami háború befejezése, és az elnyomottak, a kisebbségek, a szegények helyzetének javítása állt.
Jó esélye volt arra, hogy egy évtizeden belül ő legyen a második Kennedy, aki beül a Fehér Házba, de 1968. június 5-én a Los Angelesben meglőtték és egy nappal később meghalt. Életműve azonban még ötven év múltán is sok tanulsággal szolgál, sokak szerint
ő volt a legjobb amerikai elnök, aki sose lehetett az...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.