Szerző: harmadikszem
2018.06.14.
orbán viktor megint mert nagyot álmodni: olyan Magyarországot, ahol azt is ő mondhatja meg, hogy ki, hol, mennyiből és mit kutathat.
Igen drasztikus lépésre szánta el magát ismét Magyarország kormánya: elkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia bevétele. S noha hűséges olvasóim, ha vannak ilyenek, észrevehették, hogy újévi fogadalmamnak megfelelően igyekszem távol tartani magam a magyar politika ügyes-bajos dolgaitól, most mégis billentyűzethez kellett kapjak.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) valódi demokratikus szimbólum, no nem azért, mintha tökéletes lenne. Mert nem az. Az MTA bizonyos értelemben egy eléggé kivénhedt struktúra hordozója, mellyel szemben magam is igen kritikusan szoktam megnyilatkozni. Szóval hozzá kellene nyúlni, kétségteleneül – na de nem mindegy hogy kiknek és hogyan.
Mert azt még én sem tagadhatom, hogy az MTA – hibáival együtt is – egy többé-kevésbé meritokratikus, vagyis a kiválóságot legalább részben figyelembe vevő intézmény. És mint ilyen, lassan az egyetlen példánnyá válik hazánkban. Ez azt jelenti, hogy ha kiváló teljesítményt mutatsz egy adott tudományterületen, akkor anélkül is megkaphatod az MTA anyagi és erkölcsi támogatását, hogy valakinek a valakije lennél, például orbán viktoré. Ezt egészen könnyen tudom igazolni, hiszen én magam is nyertem rangos MTA díjat, és ha valakiről, akkor magamról tudom, hogy egyáltalán nem volt se szószólóm, se támogatóm, nem vagyok sem rokona sem ismerőse senkinek a döntnökök közül. Ha már akkor is a Palkovics tehát a fidesz tehát orbán viktor döntött volna a díjak odaítéléséről, akkor én egészen biztos vagyok benne, hogy nem kapom meg. Az egy nagyon-nagy egészségtelen, sőt, kifejezetten nagybeteg dolog, ha a tudomány legmagasabb fórumát párközponti irányításnak vetik alá. Erről nekem kifejezetten a román kommunizmus rettenetes évei jutnak eszembe, ahol a tanulatlan diktátor gyakorlatilag analfabéta felesége irányította a tudományos akadémiát. A tudomány intézményét demokratikus viszonyok között természetesen folyamatosan reformálni kell, de ezek a reformok szigorúan belülről, szakmai alapról indulhatnak el.
A fidesz természetesen nem ma kezdte a tudomány pártállamivé tételét. Első körben a kancellária intézménye által az egyetemekkel alakított ki függőségi viszonyt, majd hozzákezdett az alternatív magyar tudományosság megszervezéséhez. Különféle, szakmailag röhögséges ún. kutatóintézeteket és think tank-eket alapított és tömött ki mérhetetlen pénzzel. De ez úgy látszik nem nagyon jött be. Az ilyen helyekre azért tipikusan a vagy nagyon kezdő, vagy másod és harmadvonalbeliek jelentkeztek pozícióért. Egy valamire való tudósnak amúgy se nagyon lehet (és ami még fontosabb: nem is érdemes) megmondani, hogy mit kutasson, márpedig a fideszes alternatív „kutatóintézeteknél” ez pont így működik. A kis gömböcnek ez kevés: működő, már kialakult intézményeket akar bekebelezni. Vagy, ha más nem sikerült, akkor legalább tönkretenni.
Meglátjuk sikerül – e. Ha igen, akkor itt hosszú ideig nem terem kövön kő.
Igen drasztikus lépésre szánta el magát ismét Magyarország kormánya: elkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia bevétele. S noha hűséges olvasóim, ha vannak ilyenek, észrevehették, hogy újévi fogadalmamnak megfelelően igyekszem távol tartani magam a magyar politika ügyes-bajos dolgaitól, most mégis billentyűzethez kellett kapjak.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) valódi demokratikus szimbólum, no nem azért, mintha tökéletes lenne. Mert nem az. Az MTA bizonyos értelemben egy eléggé kivénhedt struktúra hordozója, mellyel szemben magam is igen kritikusan szoktam megnyilatkozni. Szóval hozzá kellene nyúlni, kétségteleneül – na de nem mindegy hogy kiknek és hogyan.
Mert azt még én sem tagadhatom, hogy az MTA – hibáival együtt is – egy többé-kevésbé meritokratikus, vagyis a kiválóságot legalább részben figyelembe vevő intézmény. És mint ilyen, lassan az egyetlen példánnyá válik hazánkban. Ez azt jelenti, hogy ha kiváló teljesítményt mutatsz egy adott tudományterületen, akkor anélkül is megkaphatod az MTA anyagi és erkölcsi támogatását, hogy valakinek a valakije lennél, például orbán viktoré. Ezt egészen könnyen tudom igazolni, hiszen én magam is nyertem rangos MTA díjat, és ha valakiről, akkor magamról tudom, hogy egyáltalán nem volt se szószólóm, se támogatóm, nem vagyok sem rokona sem ismerőse senkinek a döntnökök közül. Ha már akkor is a Palkovics tehát a fidesz tehát orbán viktor döntött volna a díjak odaítéléséről, akkor én egészen biztos vagyok benne, hogy nem kapom meg. Az egy nagyon-nagy egészségtelen, sőt, kifejezetten nagybeteg dolog, ha a tudomány legmagasabb fórumát párközponti irányításnak vetik alá. Erről nekem kifejezetten a román kommunizmus rettenetes évei jutnak eszembe, ahol a tanulatlan diktátor gyakorlatilag analfabéta felesége irányította a tudományos akadémiát. A tudomány intézményét demokratikus viszonyok között természetesen folyamatosan reformálni kell, de ezek a reformok szigorúan belülről, szakmai alapról indulhatnak el.
A fidesz természetesen nem ma kezdte a tudomány pártállamivé tételét. Első körben a kancellária intézménye által az egyetemekkel alakított ki függőségi viszonyt, majd hozzákezdett az alternatív magyar tudományosság megszervezéséhez. Különféle, szakmailag röhögséges ún. kutatóintézeteket és think tank-eket alapított és tömött ki mérhetetlen pénzzel. De ez úgy látszik nem nagyon jött be. Az ilyen helyekre azért tipikusan a vagy nagyon kezdő, vagy másod és harmadvonalbeliek jelentkeztek pozícióért. Egy valamire való tudósnak amúgy se nagyon lehet (és ami még fontosabb: nem is érdemes) megmondani, hogy mit kutasson, márpedig a fideszes alternatív „kutatóintézeteknél” ez pont így működik. A kis gömböcnek ez kevés: működő, már kialakult intézményeket akar bekebelezni. Vagy, ha más nem sikerült, akkor legalább tönkretenni.
Meglátjuk sikerül – e. Ha igen, akkor itt hosszú ideig nem terem kövön kő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.