A LEX CEU FORRÁSAI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VALKI LÁSZLÓ
2018.06.15.

A lex CEU-t több mint egy évvel ezelőtt úgy fogadta el az Országgyűlés, mintha valamilyen hirtelen támadt veszedelmet kellett volna elhárítania. Előterjesztésében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kivételes eljárás lefolytatását indítványozta. Mint írta, „az összevont vitára 2017. április 4-én kerüljön sor, az összegző módosító javaslatról való döntésre 2017. április 4-én kerüljön sor, a zárószavazásra 2017. április 4-én kerüljön sor”. Miért volt szükség ekkora sietségre?

A legkézenfekvőbb válasz az, hogy a NER kormánya nem akart időt hagyni semmilyen érdemi vitára. A Fidesznek egyébként tökéletesen mindegy volt, hogy a parlament áprilisban, májusban vagy júniusban szavazza-e meg a törvényjavaslatot. Csak az lehetett a cél, hogy a szövegét senki se bírálja túl hosszan, sem a parlamentben, sem azon kívül. A lex CEU elfogadásának azonban évekre visszamenő előzményei voltak, amelyeket talán érdemes felidézni.

Az előzmények

Orbán Viktor 2015 elején nevezte meg az országot fenyegető legfőbb veszélyt, amelyet azonban akkor még nem Soros Györggyel vagy az általa alapított intézményekkel, hanem a „migránsokkal” azonosított. 2015. január 11-én, a Charlie Hebdo ellen elkövetett terrortámadások után tartott párizsi megemlékezésen kijelentette, hogy a bevándorlás és a terrorizmus között közvetlen összefüggés van. „Mi nem fogjuk megengedni – mondotta –, legalábbis amíg én vagyok a miniszterelnök, addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország.” Majd hozzátette: „Nem akarunk eltérő kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között.” Ez a kormányfői nyilatkozat azért érdemel különös figyelmet, mert januárban még senki sem beszélt menekültválságról. A nagy menekülthullámok csak áprilisban és az azt követő hónapokban érkeztek a görög partokra. Ezek szerint a miniszterelnöki hivatal spin doctorai már a menekültválság kirobbanása előtt azt javasolhatták Orbán Viktornak, hogy kommunikációs stratégiáját a jövőben a menekültválságra, illetve az idegenellenesség szítására alapozza. Hogy honnan tudták már januárban azt, hogy tavasszal a menekülők ezrével-tízezrével érnek partot az égei-tengeri görög szigeteken, azt nem tudhatjuk. Voltak erről magyar vagy más forrásból eredő titkosszolgálati előrejelzéseik? Ezt sem tudhatjuk.

A kormány első lépésként mindenesetre nemzeti konzultációt tartott. Nemsokára nyolcmillió magyar állampolgárnak postázták ki azt a kérdőívet, amelyben Örkény István egypercesei­re emlékeztető kérdések szerepeltek („Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?”). A nemzeti konzultáció a nyáron újabb plakátkampánnyal folytatódott. A nemzetközi hírnévre szert tett, nagyméretű utcai feliratok ékes magyar nyelven arra figyelmeztették a „bevándorlókat”, hogy ha Magyarországra jönnek, ne vegyék el a magyarok munkáját, és tartsák tiszteletben a kultúránkat. Az Országgyűlés szeptemberben – módosítva a büntető törvénykönyvet – a határzár tiltott átlépését, megrongálását és a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozását bűncselekménnyé nyilvánította. Két héttel később a menekültügyi törvényt is módosították, lehetővé téve a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” bevezetését. A kormány ezzel egyidejűleg folyamatosan bírálta, sőt szidalmazta „Brüsszelt” és a környező államok vezetőit azok bevándorláspolitikája miatt.

Bármilyen előrelátók voltak is azonban a hazai kommunikátorok, azt nem jósolhatták meg, hogy politikailag meddig tart ki ez a stratégia. Ha például valamilyen okból csökken a menekültek száma, a közvélemény könnyen elveszítheti veszélyérzetét. Senki sem sejthette, hogy a „migránsok” még több évvel a déli határzár 2015. július–augusztusi felépítése után is olyan komoly fenyegetettségérzeteket keltenek majd az emberek körében, amelyek meghatározhatják a 2018-as választások kimenetelét is. Az azonban felmerülhetett a kommunikátorokban, hogy egy másik, tartósabbnak ígérkező ellenségképet is kellene kreálni, olyat, amellyel a későbbiekben is fenn lehetne tartani a fenyegetettségérzeteket. Az a jó ellenségkép, vélekedhettek, amely tökéletesen abszurd, és amely nem igényel további magyarázatot. Nos, ezt találták meg a spin doctorok Soros György személyében. Az ő tevékenységét ráadásul csakhamar össze lehetett kapcsolni a menekültválsággal.

Kapóra jött a kommunikátoroknak, hogy Soros 2015 szeptemberében írta meg a menekültválság kezelésére irányuló elképzeléseit a Project Syndicatenevű internetes portálon. Az üzletember óvatlanul azt javasolta, hogy az Európai Unió „átfogó tervet” dolgozzon ki, amelyet aztán az ENSZ-nek globális szintre kellene emelnie. Az uniónak szerinte évente egymillió menekültet kellene befogadnia. Jelentős támogatást kellene továbbá nyújtania a Szíria szomszédságában levő államoknak, mindenekelőtt Libanonnak, Jordániának és Törökországnak, hiszen „sokkal olcsóbb lenne a potenciális menekülteket jelenlegi tartózkodási helyükön vagy ahhoz közel tartani”. Ez utóbbi történetesen megegyezett a hivatalos magyar állásponttal, ezt azonban Budapesten figyelmen kívül hagyták.

A kétoldalas véleménycikk nemsokára corpus delictiként vonult be az eseménytörténetbe. A kormány ugyanis az EU-nak ajánlott átfogó tervet nevezte el „Soros-tervnek”, amelynek segítségével az idős üzletember fel akarja számolni nemcsak a keresztény magyar, hanem az európai civilizációt is. A terv részletei azóta sem láttak napvilágot, talán azért, mert ilyen sohasem készült. A menekültek befogadására vonatkozó nézeteivel Soros egyébként korántsem állt egyedül. Ugyanezekben a hetekben jelentette ki Angela Merkel kancellár, hogy olyan alapjog tiszteletben tartásáról van szó, amely „nem ismeri a menekültek számának korlátozását”, és hogy Németország igenis képes nagyszámú menekülő befogadására („wir schaffen das”). A német munkaadók szervezeteinek szövetségi elnöke, Ingo Kramer pedig azt mondta, hogy a bevándorlásban „esélyt” lát a nemzetgazdaság számára, hiszen a munkaerőhiány az országban már most is félmillióra becsülhető. Soros a következő esztendőben – érzékelve a menekültválság komoly politikai következményeit – már csak évi 300 ezer ember befogadásáról írt, és a németek is változtattak a politikájukon. A NER kormánya azonban még ma is egymillió menekültet emleget, akiknek Európába való betelepítését a most 88 éves üzletember személyesen szervezi és irányítja.

2016. március 15-én a miniszterelnök ünnepi beszédében kijelentette: „Tudjuk, hogy megy ez. Először megengedjük, hogy megmondják, kit kell befogadnunk, aztán arra kényszerítenek, hogy idegeneket szolgáljunk a saját hazánkban, végül oda jutunk, hogy kiadják az utunkat a saját országunkból.” Ezek szerint Brüsszelben nemzetközi összeesküvést szerveznek Magyarország ellen. Egy másik Orbán-nyilatkozatból az is kiderült, hogy miért. „Az iszlámból jött ember – nyilatkozta a kormányfő a Magyar Időknek – nem fog keresztény alapvetésű pártra szavazni. [...] Az elérhető felmérések szerint a bevándorlók nagy többsége baloldali szavazó lesz”, tette hozzá, de nem jelölte meg értesüléseinek forrását.

Ünnepi beszédének elmondásakor a miniszterelnök természetesen tisztában volt azzal, hogy az Európai Tanács és Törökország vezetői a menekültválság európai terheinek enyhítésére irányuló intézkedésekben éppen azokban a napokban jutnak végleges megállapodásra. Március 18-án fogadták el azt a közös nyilatkozatot, amelynek értelmében Törökország visszafogadja a területéről a görög szigetekre átkelt valamennyi menekültet és bevándorlót, az EU pedig jelentős pénzügyi támogatásban részesíti a török menekültügyi intézményrendszert. A megállapodás azonnal éreztetni kezdte a hatását, a menekültek/bevándorlók száma nagyságrenddel csökkent.

A magyar kormány ennek ellenére tovább vádolta Sorost a menekültválság szításával, sőt Orbán Viktor májusban egy újabb vádat is megfogalmazott. „Közép-Európában létezik egy háttérhatalom – mondotta –, s ez Soros György nevéhez köthető. [A háttérhatalom embereit] nem választotta meg senki, folyamatosan mégis politikai befolyásra törekednek, és befolyást is gyakorolnak a politikai döntéshozatalra. [...] Végre beszéljünk már erről a kérdésről, hogy akkor az amerikaiak Magyarországon kiket hogyan, miképpen finanszíroznak, és milyen befolyást akarnak itt gyakorolni.” A miniszterelnök nem mondta meg, hogy mit ért a háttérhatalmon.

A Soros elleni küzdelem célját Orbán Viktor egy méltatlanul keveset idézett interjúban fogalmazta meg, amelyet 2016 karácsonya előtt adott a 888.huportálnak. A főszerkesztőnek, G. Fodor Gábornak arra a felvetésére, hogy a Politico szerint a jövő év Soros éve lesz, a miniszterelnök ezt válaszolta: „Nem az övé lesz, hanem róla fog szólni. A kettő nem ugyanaz. [...] A következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni.” Orbán nem indokolta, hogy miért akarja kiszorítani Sorost és az általa szimbolizált erőket, és nem beszélt a CEU‑val kapcsolatos terveiről sem. 2017 elején azonban az a hír terjedt el a városban, hogy Orbán a „Soros-egyetemet” be akarja zárni...

ITT OLVASHATÓ