Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2018.06.04.
A 2018-as magyar választás egyik különös – sokak által rejtélyesnek minősített – jelensége: éppen azok szavaztak nagy arányban a Fideszre, akik a legrosszabbul jártak vele. Ez azért érthetetlen, mert logikusnak látszik feltételezni: az emberek racionálisan, életkörülményeik alapján ítélik meg helyzetüket, így ha romlik, akkor büntetik azokat, akiket felelősnek tartanak ezért.
A választói döntést persze több tényező is befolyásolja, egyebek mellett az elszegényedett kisfalvak lakóinak kiszolgáltatottsága, a Fidesz által kisajátított és a kifogyhatatlan kormányzati erőforrásokra támaszkodó média totális agymosása. Van azonban egy további – éppen az elmúlt időszakban felértékelődött – szempont, amelyre egy nemrég végzett kutatás világít rá. (Mutz, D. 2018. Status threat, not economic hardship, explains the 2016 presidential vote. PNAS May. 8.)
A politikai elemzők szerint a 2016-os amerikai elnökválasztást azok döntötték el Trump javára, akiknek romlott az élethelyzete. Ezt látszott alátámasztani, hogy erős korreláció volt Trump támogatásának mértéke és a felsőfokú képzettség hiánya között, amiből a csökkenő jövedelem adódott. A vizsgálat azt kívánta tesztelni: vajon a választókat vékonyodó pénztárcájuk és szűkülő munkalehetőségeik, vagy saját – korábban domináns – státuszhelyzetük megrendülése motiválta-e?
A felmérés során a véleményeket nem a szokásos statisztikai mintavételezés segítségével elemezték, hanem ugyanazokat keresték meg a 2016-es választások után, mint akiket a 2012-es választásokat követően kérdeztek. Így nyomon lehetett követni az egyes konkrét személyek nézetének változását. 2012-ben viszonylag kis különbség volt a belső és külső státuszhelyzet megítélésében a választók, illetve az akkori jelöltek – Mitt Romney és Barack Obama – véleménye között. 2016-ra viszont a státuszfenyegetettség abszolút prioritássá emelkedett a jelzett csoportban.
Vagyis, a választási eredményeket döntően befolyásolta, hogy az alsó középosztálybeli fehér, keresztény, férfiak riadtan érzékelték a státuszukat érintő fenyegetéseket. Ezt az érzést részben társadalmi súlyuk csökkenése (demográfiai visszaszorulásuk, a más vallásúak térnyerése, a nők egyenlő jogainak terjedése) táplálta, részben Kína felemelkedése és az USA világpolitikai dominanciájának ehhez kapcsolódó megrendülése váltotta ki. Ez idézte elő, hogy tömegesen támogattak egy olyan jelöltet, aki egyértelműen e veszélyeket állította kampányának középpontjába, és a megrendült státusz helyreállítását ígérte. Ezt a trendet a demokraták nem voltak képesek kezelni. Részben azért, mert – némileg túlzó megfogalmazással – vakok voltak a problémára, részben mert nem tudtak mit kezdeni a státuszfenyegetettséggel, amely – szemben az egyéni helyzet kedvezőtlen eseményre visszavezethető romlásával – nehezen befolyásolható pszichológiai beállítódás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.