A CONTE-KORMÁNY KÉRDŐJELEI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAGYAR PÉTER
2018.06.08.

A három hete még tökéletesen ismeretlen Giuseppe Conte kétnapi habozás után kormányalakítási megbízást kap az államfőtől, de három nap után vissza is adja. Újabb négy nap, és újra megbízzák, s másnap leteheti az esküt kormánya, de nem ugyanaz, mint az első próbálkozásra. Eltelt egy drámai hét, amelyben szinte óráról órára változott a helyzet, taktikázások, egymásnak feszülő indulatok, fenyegetőzések az államfő címére – és amely hét alatt az olasz adófizetők elveszítettek 144 millió eurót. Évente. Ennyivel kerültek ugyanis többe az azon a héten kibocsátott rövid és hosszú (tízéves) lejáratú államkötvények, amelyekkel az olasz államkincstár folyamatosan görgeti maga előtt a 2300 milliárdra rúgó kolosszális államadósságot, ennyivel többet kell tehát beszedni adókból az adósságszolgálathoz lejáratukig. A lejáró kötvényeket meg kell újítani. S az újak ára rögtön magasabbra kúszott a korábbi árszintnél, mert a piacokat óvatosságra késztette, hogy a hivatalba lépni készülő populista kormány pénzügyminisztere egy közismerten euróellenes közgazdász lehet.

A 82 éves Paolo Savona az olasz jegybankban kezdte pénzügyes pályafutását. Volt már miniszter (1993-ban), majd vezető kormánytisztviselő Berlusconi egyik kormányában, az utóbbi években egyetemeken oktat. A pénzpiacok nem véletlenül tartottak tőle. 2015-ben publikált egy interneten ma is fellelhető tanulmányt, amelyben felvázol egy „B-tervet” Olaszország kiléptetésére az euróövezetből, ha a helyzet nehezen tarthatóvá válna. Savona nézete szerint az euró túl magasra értékelt, a németekre szabták, fokozza a gyengébben teljesítő gazdaságok versenyképtelenségét, mintegy „ketrecbe” zárja azokat. Az államadósság kezelése és a pénzpolitika szabadabb kezet kaphatna az „új líra” bevezetésével, a leértékelések lehetőségével és az infláció révén – állította. Ez volt amúgy az olasz „pénzügyi recept” az euró előtti időkben is. Ám Olaszország hitelezőit, akik 30 százalékban külföldi befektetők, valószínűleg nem nyugtatta meg túlságosan, hogy az euróban kölcsönzött pénzüket leértékelt és elinflált „új lírában” kaphatnák vissza...

ITT OLVASHATÓ