Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.06.12.
A legfőbb ügyész szavai akár örömmel és bizakodással is eltölthetnék a szívünket. Csak hát az a helyzet, hogy van itt néhány ügy, amiről érdemes megemlékezni, még mielőtt a jogállam szilárd bázisát ünnepelni kezdjük.
1. Azeri mutyi: a brutális baltás gyilkost, Ramil Safarovot Orbán Viktor döntése alapján adták ki Azerbajdzsánnak, bár idehaza hosszú börtönbüntetést kellett volna leülnie. Hazatérve nem csak hősként ünnepelték a hadnagyot, de egyből őrnaggyá is előléptették. És láss csodát: valahogy pont abban az időszakban, amikor Safarovot visszaküldtük az azerieknek, egy meglehetősen gyanús, az azeri miniszterelnök-helyettes fiához köthető bankszámláról bődületes pénzek érkeztek egy szoros bakui kormánykapcsolatokkal rendelkező offshore cégnek a magyar MKB bankban vezetett bankszámlájára. Az ügyben a Jobbik és az esetet feltáró Átlátszó.hu is tett feljelentést – méghozzá hivatali vesztegetés, pénzmosás és pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának gyanújával –, mégsem történt semmi. A vicc az egészben az (már ha valakinek van kedve nevetni), hogy a Jobbik feljelentését azzal dobták vissza Polték, hogy sajtóértesülésekre támaszkodva nem indítanak vizsgálatot, az Átlátszó feljelentését meg azzal utasították el, hogy korábban sem nyomoztak, most sem fognak. Azóta sincs fogalmunk se, miért adtuk ki a baltás gyilkost, és mi lett a dollármilliárdok sorsa.
2. Rogánék gigabiznisze: a letelepedési kötvénynek többen és többször is nekifutottak, Rogán Antal nagy találmánya ugyanis bár biztos rémesen sok pénzt hozott az offshore cégeknek, viszont megannyi nemzetbiztonsági kockázatot is hordozott magában. Már önmagában a közvetítőcégek engedélyeztetési eljárása sem állta volna ki egy esetleges hatósági ellenőrzés próbáját, az pedig, hogy az elmúlt években több olyan személy is vásárolt magyar letelepedési kötvényt, akik Magyarország és az EU számára is komoly biztonsági kockázatot jelentenek, minimum egy alapos vizsgálatot megért volna. És akkor arról még nem is beszéltünk, hány milliárd forintot (20-at) bukott a magyar állam ezen a kis bizniszen, miközben a Fidesz-közeli offshore cégek taroltak… De – talán mondanunk sem kell – az ügyészség semmi kivetnivalót nem talált a dologban, vizsgálat nem indult. Ja, és a legújabb hírek szerint az egy időre felfüggesztett letelepedési kötvénybiznisz kicsit más formában újraindult. Miért is ne?
3. Kósa Lajos mesés megtévesztése: történt egyszer, hogy egy csengeri asszony felbukkant a semmiből, és úgy döntött, hogy Kósa Lajos debreceni polgármesterre bízza 1300 milliárd forintos örökségét, hogy abból a jó polgármester államkötvényeket (mi mást?) vegyen, ezzel párhuzamosan pedig ajándékozott volna 800 millió forintot Kósa anyukájának is. Minderről közjegyzői okirat is készült. Elég hihetetlen történet, ugye? Nos, az ügyészség szerint nem, sőt, hiába ismerte el félig-meddig még Kósa Lajos is, hogy az okiratban foglaltak igazak, Polték nem voltak hajlandóak vizsgálatot indítani az ügyben. Azóta szerencsére Kósa is megtalálta a bűnbakot a történetben: most éppen az ellenzék nyakába akarja varrni a sztorit.
4: Tállai „benzinárcsökkentő” András esete: személyes kedvencem a NAV-elnök közbenjárása benzinügyben, aki észlelve, hogy Mezőkövesden és térségében drága az üzemanyag, leszólt a MOL-nak, akik rögvest csökkentették is a fránya árakat. Szél Bernadett hivatali visszaélés alapos gyanúja miatt tett feljelentést. Az ügyészség elutasította (meglepő, mi?), mondván, Tállai országgyűlési képviselőként „a köz érdekében járt el.”
Mondjuk mi mást is várhattunk volna, miután maga Orbán Viktor is gratulált Tállainak a közbenjárásért?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.