Szerző: Ténygyár / Scientific American
2018.06.07.
- A semlegesebb tulajdonságokat általában a környezetünkben élőkhöz hasonlóan ítéljük meg mi magunk is
- Egy konkrét cselekvés önmagában kevésbé fontos számunkra, mint az, hogy mások szemében mit jelent
Pszichológiai kísérletek sorozata bizonyítja, hogy bármennyire tudod is, ki vagy, mindig tudsz meglepetést okozni önmagadnak.
Pszichológiai kísérletek sorozata bizonyítja, hogy bármennyire tudod is, ki vagy, mindig tudsz meglepetést okozni önmagadnak.
1. Amit magadról gondolsz, az gyakran szebb a valóságnál
Ha olyanok vagyunk, amilyenek nem akarunk lenni, egyszerűen csak elhitetjük magunkkal, hogy nem is vagyunk olyanok. Emily Pronin, a Princeton University pszichológusa szerint amikor kívülről nézünk egy szituációt, nagyon könnyen felismerjük, ha az egyik fél igazságtalan vagy előítéletes a másikkal. Amikor azonban magunkat értékeljük egy ilyen helyzetben, hajlamosak vagyunk saját tetteinket kifogástalannak ítélni. Tehát amit teszünk, az legtöbbször nincs összhangban azzal, ahogyan az adott tettet érzékeljük.
2. Amit csinálsz, azt gyakran még magadnak sem tudod megmagyarázni
Ahhoz, hogy megfejthessük, mennyire ismerjük magunkat, tudni kellene, milyenek is vagyunk valójában. Ez egy sor kérdést vet fel, amelyek megválaszolásához a kutatók különböző módszereket dolgoztak ki. Egy személy minél pontosabb megismeréséhez nemcsak maga a személy, de barátai, családtagjai, sőt még tudatalatti folyamatai is vizsgálati alanyokká válnak. Ez utóbbi feltérképezéséhez használják az IAT (implicit asszociációs teszt) különböző verzióit. Ez egy asszociációs feladatsor, és arra a felismerésre épít, hogy a spontán reakcióinkban főszerephez jutnak a tudattalan folyamataink.
Amit tudatos szinten magunkról feltételezünk, az nagyban eltérhet ezektől a tudatalatti folyamatoktól. Egy ember tudattalan énképe gyakran előre megjósolhatóvá teszi a viselkedést (például az idegesség vagy a közvetlenség esetében). Más helyzetekben természetesen tudatosabb lehet a viselkedés – ilyen a lelkiismeretesség vagy a kíváncsiság. Ezeknek a mértékét sikeresebben mérhetjük kérdőíves formában – legalábbis ezt vallja Mitja Back, a német Universität Münster szakértője.
3. Ahogy viselkedsz, az sokat elárul rólad másoknak
Simine Vazire, a University of California kutatója szerint ismerőseink elsősorban két módszerrel állapítják meg, milyen emberek vagyunk. Egyrészt a külsődleges jegyeinkből „olvasnak ki” tulajdonságokat, másrészt hajlamosak elsőként a szélsőséges jellemvonásokat azonosítani. Az első módszerrel olyan személyiségjegyeket vesznek észre, amelyek egyenesen hatnak a viselkedésünkre. Ezekről olvashatunk a nonverbális kommunikáció alapvetéseit összegyűjtő (populáris vagy tudományos) írásokban is – például köztudott, hogy aki szorong, az gyakran a kezét tördeli, vagy az ajkait harapdálja.
A második módszer a szélsőségesen pozitív (mint intelligens vagy kreatív), illetve negatív (mint őszintétlen vagy önző) tulajdonságok azonosítására alkalmas. Ezeket a vonásainkat jellemzően mi magunk kevésbé vesszük észre (lásd az 1. pontot), míg a semlegesebb tulajdonságokat általában a környezetünkben élőkhöz hasonlóan ítéljük meg mi magunk is.
4. Néha jobb kibújni a bőrödből, mint magadba mélyedni
A naplóírás, önmagunk értékelése, cselekedeteink felülvizsgálata mind régóta ismert önmegismerési út. De egyáltalán nem biztos, hogy ezek a gyakorlatok képesek leginkább közelebb vinni önmagunkhoz. Erika Carlson, a University of Toronto kutatója 2013-ban szakirodalmi példákra hivatkozva érvelt amellett, hogy a meditáció hatékonyan segíti az önismeretet. A tudatos meditáció során ugyanis nem mélyülünk el a problémáinkban, egyszerűen hagyjuk, hogy a gondolatok megformálódjanak és elsuhanjanak előttünk, és ezzel – magunkon kívül helyezkedve – képesek vagyunk a gondolatainkat pusztán gondolatoknak, nem pedig megmásíthatatlan tényeknek, igazságoknak látni. Ezáltal könnyebben azonosítjuk és fogadjuk el a bennünk zajló folyamatokat, és közelebb kerülünk önmagunk megértéséhez...
A naplóírás, önmagunk értékelése, cselekedeteink felülvizsgálata mind régóta ismert önmegismerési út. De egyáltalán nem biztos, hogy ezek a gyakorlatok képesek leginkább közelebb vinni önmagunkhoz. Erika Carlson, a University of Toronto kutatója 2013-ban szakirodalmi példákra hivatkozva érvelt amellett, hogy a meditáció hatékonyan segíti az önismeretet. A tudatos meditáció során ugyanis nem mélyülünk el a problémáinkban, egyszerűen hagyjuk, hogy a gondolatok megformálódjanak és elsuhanjanak előttünk, és ezzel – magunkon kívül helyezkedve – képesek vagyunk a gondolatainkat pusztán gondolatoknak, nem pedig megmásíthatatlan tényeknek, igazságoknak látni. Ezáltal könnyebben azonosítjuk és fogadjuk el a bennünk zajló folyamatokat, és közelebb kerülünk önmagunk megértéséhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.