TGM: NEM HISZED EL

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.05.12.

Ez volt a „lead”-je a Mércén – „nem hiszed el” – Diószegi-Horváth Nóra cikkének, amelyben beszámolt róla, hogy az MSZP a választások után is kitart a „kerítés”, azaz a menekülteknek a genfi egyezménnyel szembenálló, azaz jogellenes „távoltartása” mellett. Persze általában is ez az ellenzék álláspontja – erről immáron évek óta írok (lásd pl. ezt 2015 karácsonyán), teljesen hiába.



Most Révész Sándor kitűnő cikkében foglalja össze a helyzetet:

„…minden, ami a Jobbik szalonképesítése és az ellenzék egységesítése ügyében történik, ennek [az idegenellenes összefogásnak] a megerősítése. […] Nagy kézfogás, összeborulás a hódmezővásárhelyi migránsszámláló gazdájának [Márki-Zay polgármesternek] vezényletével a téren, ellenzéki kerekasztal intézményesítése a parlamentben. Formálódik a menekültellenes, emberségellenes, jogállamellenes politikai konszenzus” – írja Révész.

Persze mindez nem újdonság.

Az ún. ellenzéki médiákban és a Kossuth téren folytatódik – hány éve már…? – az „összefogósdi”, ahol a rutinos, unott, önismétlő „politológus” álhírlapíró és a tüntetésen harsogó kölyök, akinek a száján, ami a szívén, ugyanazt mondja: csak a hatalom számít, le kell váltani Orbán Viktort, minden egyéb irreleváns.

Az ellenzéki önbírálat uralkodó szólama – fölsorolhatnék itt több tucat cikket, ismert szerzők tollából, a Mércéről is – az, hogy miért nem hasonlítunk még jobban Orbán Viktorhoz meg általában akárkihez, akinek mostanában sikere van.

Alapvetően mindenki arra akar rábeszélni bennünket, hogy foglalkozzunk a realitással (gazdasági egyenlőség, gazdasági föllendülés, a „kisegzisztenciák” megsegítése stb.), azaz lehetünk nyugodtan nacionalisták, soviniszták, etnicisták, rasszisták, xenofóbok, heteroszexisták, antiszemiták – , de legalább legyen annyi eszünk, hogy hallgatunk minderről.

Az antirasszizmus „elitista”, olvastam nemrég – nem mondom meg, hol, nem mondom meg, kitől – , „elitista”, mert az antirasszisták, az antifasiszták kisebbségben vannak. A közvéleményben. És az ellenzéki sajtóban a közvélemény: a nép. (Ezt a tévedést már a XVIII. század elején kiigazították.) Ha a néppel tartunk, e sajtó szerint osztoznunk kell a pillanatnyi előítéleteiben.

Mintha a közvélemény álláspontja nem lenne küzdelem tárgya, és többségi nézete nem változhatnék meg társadalmi fordulatok – sőt: morális és intellektuális élmények – hatására...

ITT OLVASHATÓ