TAKTIKAI LEALJASODÁS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. ANDREA
2018.05.15.

Szép és jó, friss és üde reggelt kívánok mindenkinek! Különösebb barokk bevezető nélkül bele is vágnék a közepébe, bár olyan okosakat, mint Orbán kétharmaddal ki- és meghallgatott, újonnan felkent miniszterei, egészen biztosan nem fogok tudni mondani. Arra a magaslatra ugyanis, hogy az afrikai sertéspestis vendégmunkások vagy migránsok által eldobált szendvicsek útján terjed, nehéz felemelkedni. Igaz, hogy az effajta szakmai szentenciákat puffogtató jómunkásembereknek pontosan ez a szint elegendő is a miniszteri szék elfoglalásához. Ennyi pont elég, a több már sok lenne.

És akkor az még mindig ott lóg a levegőben, hogy Kásler sokoldalúan pallérozott humánerőforrás tegnapi szócséplésében alapértékként jelölte meg a munkaalapú társadalom építését. Ez kissé meglepő, bár egyáltalán nem mulatságos. Merthogy én azt hittem, ezen már túl vagyunk, a munkaalap már régen kiépült és végre a tudásalapú társadalom kiépítésébe lehet becsatornázni azt az istentelen tehetséget, ami ezekben a neves emberekben túlbugyog. Tartok tőle, hogy ahol a kor kihívásait a német összeszerelőüzemek működtetése jelenti, ott valóban a munkaalap az első, nem a tudásalap. Ha jól látom, négy év már tényleg bőven elegendő lesz ahhoz, hogy ezt az országot az atyaúristen se tudja kikapirgálni abból a sötét veremből, amibe oly kitartó munkával belerugdosták a régivágásúak.

Nincs három napja, hogy szerkesztőségileg azon vinnyogtunk: Lázár János kényszerű/önkéntes (?) visszavonulása a nagypolitikából, utat nyithat Schmidt Mária teljeskörű kibontakozásának, és eddig dédelgetett álmai valóra váltásának. És mit kell látnom? Hogy rövidesen megnyílhat a több mint három éve elkészült, azóta is üresen álló Sorsok Háza, ami a Lázár-Schmidt konfliktus okán eddig nem valósulhatott meg. A NER milliárdos ideológusának álma, a 7,5 milliárd forintból létrehozott múzeum elvileg a holokauszt áldozatainak és az embermentők bátorságának állít emléket. Schmidt asszonyság, aki élen jár abban, hogy a történelmet a Fidesz aktuálpolitikai érdekei szerint hajlítgatja, hamisítgatja és bármikor derűsen félre is magyarázza, egy olyan könnyen befogadható, látványos, az érzelmekre ható, különösen a fiatalokat megszólítani képes kiállítást tervezett, amely azonban nem nyugtatott meg mindenkit (pl. Mazsihisz), sokan joggal tartottak attól, hogy a történészből milliárdos oligarchává avanzsált NER-tartóoszlop egy, a magyar hatóságok felelősségét mentegető kiállítást tervez összedobni. Persze a dolgot már 2013-2014-ben is rövidre lehetett volna zárni azzal, hogy Mária főpropagandász kiteszi a lapjait a nyilvánosság asztalára, és szakmai vitára bocsátja nagyívű terveit, de nem, nem és nem ez mai napig nem történt meg. A Mazsihisz tiltakozására ezért Lázár 2015-ben lefújta a bulit, és világossá tette: a Sorsok Háza akkor fog megvalósulni – az mindegy, hogy azóta mintegy 82 millió forintot költött el az állam csak az épület állagmegóvására – amikor annak tartalmát a magyarországi zsidó közösségek támogatni tudják. Nos, Lázár eltűnt a süllyesztőben, Schmidt Mária pedig rengeteg vállalhatatlan húzása ellenére újabb és újabb megbízásokat kap (az 1956-os, halszagú, Dózsa Lászlóval körített emlékévtől az első világháborús megemlékezések koordinálásáért felelős kormánybiztosi pozícióig). Annyira szép ez a történet, hogy majd egyszer mindenképpen érdemes lesz megénekelni...

ITT OLVASHATÓ