SZAROS UGRÓDESZKA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.05.24.

Ezen már csak röhögni lehet, de komolyan.

A miniszterelnök közlése szerint az Országgyűlés július 20-ig elfogadja az összes jogszabályt, amit megígértek, így az alaptörvény-módosítást és a “Stop Soros” törvényjavaslatot. Orbán Viktor azt is mondta, jövőre is garantálják a nyugdíjemelést és nyugdíjprémiumot. (MTI)

Ezt egy idősek klubjában adta elő a kétszeres nagypapa. Tudom, hogy a kéményen csimpaszkodó kisembernek a szemöldöke sem rezdül, nem is érti, mi a franc baj van ezzel. Segítek, bár gyanítom, hogy aki nem érti, azon már nem lehet segíteni. De legalább megpróbálom. Majd igyekszem nem káromkodni. Vagy sikerül, vagy nem.

Beszélgessünk a demokráciáról. Vagy legalább a normalitásról. Van nekünk egy Parlamentünk (az épület, azt szoktuk nagy kezdőbetűvel írni), ahová becuccolt a választáson részt vevők kevesebb, mint felének felhatalmazásával Orbán és bandája, mégpedig kétharmaddal. Nem fogom megint elmondani, hogy miért nem kétharmad a kétharmad. Aki akarja, érti, aki nem érti, az hülye, aki érti, de leszarja, annak meg megéri hülyének lenni. Egzisztenciálisan. Anyagilag. Az erkölcs meg úgy van leszarva, ahogy van, az keveseket érdekel.

Szóval ezek beköltöztek a tornyos házba, a maradék helyekre pedig az ellenzéki pártoknak nevezett formációk kiemelt elvtársai ültek be, így mindenkinek biztosított a megélhetése legalább négy évre, az ország sorsa meg a francot érdekli amikor milliókról van szó. Mármint forintban. Vagy euróban. De nem emberben számolva, az biztos.

Elméletileg azok ott a Parlamentben parlamenteset játszanak. Ez azt jelenti, hogy a képviselők (így hívjuk azokat a bárgyú barmokat, akikről szó van és akiknek a választók akaratát és az ország érdekét kellene szolgálniuk) megtárgyalják az eléjük terjesztett javaslatokat, aztán pedig lelkiismeretük szerint szavaznak. Ha nem is így van, legalább a rohadt látszatát meg szokták tartani annak, hogy nem egy túlterhelt pasas utasítgatja őket kedve szerint, hanem van szabad akaratuk, esetleg lelkiismeretük. Ha másért nem, legalább azért, hogy azok az emberek, akiknek a pénzéből ott meresztgetik a seggüket, valami illúzióba kapaszkodhassanak. Annak az illúziójába, hogy valamit számít az ő akaratuk is.

Hát lófaszt – hoppácska -, drága honfitársaim! Senkinek az akarata nem számít. A véleménye sem. Egyedül a felcsúti sikertelen focista akarata számít. Konkrétan ő dönt mindenben és már annyira szétcsúszott, hogy ezt nem is próbálja titkolni. Önként és dalolva vette magára a piti kis diktátor szerepét. Elfér a többi mellett, szó se róla. A demokrata, liberális, felszabadító, bátor hazafi, akiből mostanra illiberális, konzervatív keresztény izé lett. Holott nem lett ő más, mint amilyen mindig is volt. Pontosan olyan parazita, mint harminc éve volt, csak most úgy gondolja, az a kifizetődő neki, ha konzervatív és keresztény. Mert ezt az egy utat látja arra, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert uniós szinten.

Kedveseim, a kéményen csüngő magyar kisember boldogulása most sem szempont, ahogy soha a büdös életben nem volt az. Egy percig sem. Mondom a valódi szempontokat: kurvasok pénzt összeharácsolni (pártházból a bányába), felépíteni egy működő propagandagépezetet, az ország erőforrásait néhány megbízható elvtárs kezére játszani (szeva, legokosabb Lajos! Jól megértitek egymást a mégokosabb Lőrinccel?), minden olyan demokratikus intézményt leépíteni, amelyik akár csak minimális szinten is képes lenne gátolni az egypártrendszer kiépítését, mindent és mindenkit lejáratni, vagy elüldözni, ami és aki ki meri mondani az igazságot, a társadalom erre fogékony részét a sárga földig lebutítani és fanatizálni, a többieket megfélemlíteni, a maradékot elüldözni. Pont.

Most itt tartunk. És mivel Orbánnak Magyarország mindig is csak egy szaros ugródeszka volt, most rugózik, hogy bele tudja vetni magát a világpolitikába. Ha ez menne a demokratikus oldalon, nála nagyobb demokrata nem lenne. De mivel nem megy, csak a szélsőjobbos nácik vevők rá, hát megy arra. Maga előtt tolva a legsötétebb, bigott vallási hevületet. Üzletileg.

És most beballagott őkelme egy idősklubba és vagy azért, mert már maga sem képes különbséget tenni önmaga és a parlament között, vagy azért, mert nagyon is tudja, mit csinál és így óhajtott üzenni a híveinek és az ellenzéknek (nem azoknak, akik parlamenteset játszanak vele), hogy ő a kakas a szemétdombon. Nem azt mondta, hogy a parlament megtárgyalja és esetleg elfogadja. Nem. Azt mondta, hogy a parlament elfogadja. Slussz.

Nem más történt, mint az idős emberek rajongó tekintetétől kísérve nyíltan meghirdette ez a drága pacák a diktatúrát. Ennyire rohadtul egyszerű ez, kedves honfitársaim.

ITT OLVASHATÓ