SZALVÉTÁVAL MEGFOGOTT SZOLIDARÍTÁS

MÉRCE
Szerző: TURCSÁN SZABOLCS
2018.05.26.

Ungár Péter Vereségünk okai című, Népszavában megjelent cikkére válaszolva Vereségetek okai című cikkéhez Diószegi-Horváth Nóra a tompai beléptetőkapu előtt várakozók képét választotta, a kép közepén gyerekek és szomorú apuka. Cikkében is a szolidaritás hiányát rója fel az ellenzéknek, bukása fő okaként azt nevezve meg, hogy nem helyezkedik szembe a kormány migrációs politikájával – szolidaritási alapon.

Mivel a szerző írásában következetesen mindenkit felruház a ’menekült’ minősítéssel, tovább kell gondolnunk ezt a globalista baloldali gondolatot: meddig legyen szolidáris, és kivel a magyar szuverenista baloldali ellenzéki?

Nem szeretnék ott elakadni, hogy az éhínség elől menekülőt a genfi egyezmény értelmében menekültnek nevezni nem lehet, és így számára az jogokat nem biztosít. Természetesen az emberi méltóság tisztelete megköveteli az emberi elbánás minimumát az ő esetükben is, csak jelezném, hogy érvelésében itt már megbicsaklik a szerző.

A fő problémám az, hogy a szolidaritás fogalmát rosszul értelmezi, mert ugyan valóban dolgunk van azzal, hogy miért nehezedik migrációs nyomás egész Európára, és valóban valamiféle segítséget kell nyújtanunk azoknak, akik útra kelnek otthonukból, akár formálisan is a genfi egyezmény alá esnek, akár ’csupán’ klímamenekültek. De a fő felelősségünk abban van, hogy a minket megválasztók érdekeit védjük, akármennyire is zordan hangzik ez. Azonban szerencsére a nagyképben majd összeér mindkét csoport érdekrendszere...

ITT OLVASHATÓ