Szerző: SOROS GYÖRGY
2018.05.30.
Az Európai Unió léte veszélybe került. Az elmúlt évtizedben minden rosszul sült el. Hogyan jutott idáig az a politikai projekt, amelynek a kontinens békéje és virágzása köszönhető?
Ifjúkoromban néhány látnok, Jean Monnet vezetésével, megcsinálta az Európai Szén- és Acélközösségből előbb a Közös Piacot, majd az uniót. Generációm többsége lelkesen támogatta ezt a folyamatot. Én személy szerint az EU-t a nyílt társadalom megtestesülésének láttam. Egyenlő államok önkéntes társulása, amelyek a közjóért szövetkeznek és adják fel szuverenitásuk egy részét.
Ám a 2008-as gazdasági válság óta úgy tűnik, az EU utat vesztett. A megszorítás programját választotta, amely elvezetett az euróválsághoz, és az eurózónát hitelezőkre és adósokra osztotta fel. Előbbiek feltételeket támasztottak, amelyeket az utóbbiak nem tudtak teljesíteni. Ez már sem önkéntes, sem egyenlő társulás nem volt – pont az ellenkezője annak, amire az EU épült.
Ennek eredményeként ma sok fiatal számára az EU ellenség, amely megfosztotta őket a munkájuktól és a biztos jövőtől. Az ellenérzésekre rárepültek a populista politikusok, és EU-ellenes pártokat és mozgalmakat alapítottak rájuk.
Ezután jött 2015 menekülthulláma. Elsőre a legtöbben együttérzően fogadták az elnyomás vagy polgárháború elől menekülőket. De attól tartottak, hogy mindennapi életüket megzavarja az ellátórendszerek túlterhelése. Hamarosan pedig elvesztették bizalmukat, amikor azt látták, hogy a hatóságok nem képesek a válság kezelésére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.