Szerző: VAJNA TAMÁS
2018.05.27.
Az elmúlt két és fél ezer évben jelentősen csökkent a lovak fajon belüli genetikai sokfélesége. Ami nem is csoda, mivel a szelekciót a hadviselés vezérelte az elmúlt évezredekben, a ma ismert fajtákat is a harcmodorhoz igazított tenyésztés alakította ki.
Az elmúlt két és fél ezer évben jelentősen csökkent a lovak fajon belüli genetikai sokfélesége a Science-ben április végén publikált legfrissebb mitokondriális DNS-vizsgálatok szerint. Az ok a tenyésztés, vagyis a tudatos szelekció, amelynek felívelése egybeesik a genetikai homogenizáció most feltárt kezdetével.
A fellelhető csontmaradványok és a jelenlegi – az ENSZ által 60 milliósra becsült – populáció tagjainak genetikai összehasonlító vizsgálatai azt mutatják, hogy a házi ló (Equus caballus) hatezer évvel ezelőttre már bizonyíthatóan átesett a zsákmányból haszonállattá alakulás domesztikációs folyamatán. A perjefélékben gazdag, így a vadló alfajoknak is ideális közép-ázsiai pusztákon zajló háziasítás a ló viselkedési repertoárját is bővítette. A prédává válás elkerülését szolgáló, máig őrzött menekülő tulajdonságok mellett megjelent és rögzült a modern emberrel való együttműködés öröklődő képessége. A kutya után másodikként kézhez szoktatott állatfaj akkor vált élelemforrásból civilizációalakító tényezővé, amikor az ember befogta teherhordásra, később pedig felpattant a hátára.
Az Uráltól keletre, a mai Kazahsztán területén kerülhetett sor minderre, bár a téma kutatói úgy vélik, a Szibériától Európán és Kis-Ázsián át egészen Észak-Afrikáig jelen lévő vadlovak domesztikációja vélhetően egymástól függetlenül, több helyen is megkezdődött. A rendelkezésre álló archeológiai nyomok alapján az időszámítás előtt 3500-4000 évvel ezelőtt a kazah pusztákon virágzó botaji kultúra, illetve a jóval nyugatabbra, az Urál és a Dnyeszter folyók mentén kialakult jamna (másnéven: jamnaja) kultúra vadászó-állattartó életmódot folytató pásztorai már biztosan megzabolázták a lovakat. Mindez onnan tudható, hogy a magyarul féknek is nevezett, eleinte csontból majd a történelmi korszakhoz híven rézből készült zabla nyomait a kutatók megtalálták a fennmaradt lókoponyákon. Ez az eszköz a lovak növényevő állkapcsán, a metszőfogak utáni rés csupasz ínyén és a ló nyelvén fekszik, erősen meghúzva fájdalmas nyomást fejt ki. Ez az eszköz tette kontrollálhatóvá az állatok vészhelyzetben is, lehetővé téve a málházást, a fogatolást és a lovaglást – ebben a sorrendben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.