Szerző: GICZY GYÖRGY
2018.05.12.
Tudomásul kell vennünk, hogy pártpolitikai értelemben sem tudtunk integrálódni Európához. S ennek az oka alighanem az, hogy felfejthetetlen féligazságok sokaságát halmozta fel a rendszerváltás negyedszázada. Miként az azt megelőző negyven évet sem sikerült feldolgoznunk, például a pártállami ügynök-kérdés lezáratlansága miatt, úgy egyre több homályos pontja van a rendszerváltást követő esztendőknek. Ezért késedelmesen ismerjük fel a veszélyt. Mert a letagadott, a felejtésre ítélt, a meghamisított múlt lasszót dob utánunk - írja Ancsel Éva.
Utólag persze mindenki nagyon okos és tisztességes. A korábbi gyanútlan, rosszabb esetben elvtelen támogatók - akiket a Fidesz időközben lapátra tett, mert már nem volt szüksége rájuk -, nyüzsögnek a hazai közélet szinte minden területén. És nagyon tudnak aggódni, no, nem önmagukért, hanem a demokráciáért. Persze, hallom a sokszor elhangzó ellenvetést, hogy akkor, a kezdet kezdetén más volt a Fidesz. Csakhogy ez nem egyéb, mint alaptalan mentegetőzés. A tévedés avagy az elvtelenség elkendőzésére szolgál.
A Fidesz üzenetének tartalma kétségtelenül változott, de a módszer gátlástalansága ugyanaz volt és maradt. Itt érdemes hivatkoznunk a Ranschburg Jenővel készített, "A vezér lélektana" címmel 2007-ban megjelent, az interneten elérhető interjúra. Az ideológia tartalmi változásai csak a felületes szemlélőben kelthetnek félreértést. Hiszen korábban az SZDSZ-szel karöltve a Fidesz ellenfeleit antiszemitának, rasszistának, irredentának bélyegezte, vagyis olyanoknak, akik kívül esnek a demokrácia világán, ezért a véleményükkel nem is kell érdemben foglalkozni. Most az ellenzéket idegenszívűnek minősítik, amely így kívül esik a nemzet körén, tehát álláspontja érdemi vitára ugyancsak alkalmatlan. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: a kritika elhallgattatása.
Kevesen akarnak szembenézni a múlttal, legkevésbé a saját múltjukkal. Ez áll a hátterében annak, hogy a választások éjszakáján egy ellenzéki pártvezető kijelentette, nem érti, mi történt. Szembenézés nélkül valóban érthetetlen.
A sokat emlegetett hódmezővásárhelyi példa felidézi bennem azt az emléket, amikor egy nagy tekintélyű balliberális újságíró szemrehányóan nekem szegezte a kérdést: Hogy lehet olyan húzóneveket kizárni a KDNP-ből, mint Rapcsák András?
Tanulságos történetet mond el Plutarkhosz a "Párhozamos életrajzok" című művében. Eszerint Athénben, amikor éppen egy tirannus uralkodott, a megöregedett Szolón azt mondta, hogy akkor kellett volna az önkényuralom ellen fellépni, amikor még nem volt ennyire erős. Aztán vigasztalásul hozzátette, hogy a küzdelem a már megerősödött elnyomással szemben még nagyobb dicsőséget hozhat. Feltéve, ha sikerül legyőzni.
Nekünk azonban a legutóbbi parlamenti választásokon - dicsőség ide vagy oda - ez a legkevésbé sem sikerült. S most itt állunk a Tocqueville által emlegetett papírsárkány zsinórját szorongatva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.