Szerző: ADORJÁN GYÖRGY
2018.05.07.
Ami akkor történt
1943 őszére már meghatározott elképzelései voltak a németeknek arról, hogy csapataikkal bevonuljanak Magyarországra. Ezt mégsem tették meg. A keleti fronton elszenvedett kiheverhetetlen vereségek, a nyugati partraszállás okozta sokk epilepsziás rohamokat váltott ki a német hadvezetésben. A hazai, angolszászok felé történő kacsintgatásnak, és a németek elkerülhetetlen vereségének egyenes következménye volt a bevonulás 1944. március 19-én.
Horthy beleegyezését adta Hitlernek minderre, ez pedig nem jelentett mást, mint szabad bevonulást. Hogy a bevonulást követően mire vetemedtek a nácik a zsidókkal szemben, magyar közreműködéssel, az nem volt más, mint közös, német-magyar együttműködésben megvalósult emberiség elleni rémtett! A németekre hárítani mindent ez ügyben nem más, mint gyáva nemzeti magatartás. Sassal illusztrálni azt, hogy hazánkat is bekebelezték a németek, nem más, mint egy orbitális történelemhamisítás.
Horthy megszállásnak nevezte a németek bevonulását, miközben Szombathelyi vezérkari főnök arra utasította a katonai erőket, hogy ne álljanak ellent a németeknek azok bevonulásakor. A kormányzó emlékirataiban megfogalmazottak szubjektív értelmezései az akkori helyzetnek, nem is várható el más Horthytól, hiszen hivatalában maradt a német bevonuláskor, ezzel mintegy igazolva azt, hogy egyetértésével történt mindez!
1943 őszére már meghatározott elképzelései voltak a németeknek arról, hogy csapataikkal bevonuljanak Magyarországra. Ezt mégsem tették meg. A keleti fronton elszenvedett kiheverhetetlen vereségek, a nyugati partraszállás okozta sokk epilepsziás rohamokat váltott ki a német hadvezetésben. A hazai, angolszászok felé történő kacsintgatásnak, és a németek elkerülhetetlen vereségének egyenes következménye volt a bevonulás 1944. március 19-én.
Horthy beleegyezését adta Hitlernek minderre, ez pedig nem jelentett mást, mint szabad bevonulást. Hogy a bevonulást követően mire vetemedtek a nácik a zsidókkal szemben, magyar közreműködéssel, az nem volt más, mint közös, német-magyar együttműködésben megvalósult emberiség elleni rémtett! A németekre hárítani mindent ez ügyben nem más, mint gyáva nemzeti magatartás. Sassal illusztrálni azt, hogy hazánkat is bekebelezték a németek, nem más, mint egy orbitális történelemhamisítás.
Horthy megszállásnak nevezte a németek bevonulását, miközben Szombathelyi vezérkari főnök arra utasította a katonai erőket, hogy ne álljanak ellent a németeknek azok bevonulásakor. A kormányzó emlékirataiban megfogalmazottak szubjektív értelmezései az akkori helyzetnek, nem is várható el más Horthytól, hiszen hivatalában maradt a német bevonuláskor, ezzel mintegy igazolva azt, hogy egyetértésével történt mindez!
Elmaradt szembenézés
A nagy populizátor Viktor Mihály és e tárgyban eszmetársai szerint minden áldozatnak kívántak emléket állítani a Szabadság téri szoboregyüttessel. Még véletlenül sem gondoltak arra, hogy egy központi holokauszt emlékművet állítsanak fel, hiszen akkor a magyar felelősséget is el kellene ismerni a német mellett. Így aztán nem kell szembenéznünk viselt dolgainkkal, immáron nem először és ha a jobboldali populistákon múlik, akkor nem is utoljára.
Oka nem lehet más, mint az, hogy a jelenlegi kormánynak politikai érdeke nem megengedni a szembesülést. Mert Horthynak lett volna más választása a bevonuláshoz való hozzájáruláson és hivatalának megtartásán kívül. Nem tette, ténykérdés! Akkor miről beszélünk? Horthy mihez járult hozzá, a bevonuláshoz, vagy a megszálláshoz? A bevonuláshoz, és aztán csak önfelmentésként, az emlékirataiban maga nevezte el megszállásnak az egészet? Vagy netán a megszálláshoz?
Milyen önsajnálattal Gábriel angyaloztunk mi 2014 elején, amikor a világ nagyon is jól tudja, hogy mire voltunk képesek 1944-ben és azt megelőzően. Csak éppen mi magunk nem akarjuk tudni és elismerni. Mert a dolgok valóban nem fehérek és feketék, hanem fehérek is, meg feketék is. A történelem szájíz szerinti értékelése megengedhetetlen. Bajcsy-Zsilinszkyt sem lehet csak úgy értékelni, hogy ellenállt a Gestapóval szemben fegyveresen is, de közben elfelejtjük Áchim András elleni cselekedetét. Erényeink és bűneink feloldódnak bennünk, egyénenként éppúgy, mint nemzeti mivoltunkban. Csak erényeinket világgá kürtölni legalább akkora nemzetkáromlás, mint azokról megfeledkezve, bűneinket szajkózni szakadatlan.
Ami pedig most van
Egyoldalú megközelítés az uralkodó most. Kisajátított hazafisággal és hazaszeretettel, önző nemzeti hitvallással, sorsunkkal való nyílt szembenézés nélkül. Megszállás és felszabadítás fogalmai így gyúródnak a mindenkori hazai politikai hatalom saját képére, ahelyett, hogy európaiként, más nagy nemzetekhez hasonlóan, az emelt fővel való önvizsgálatot választanánk, csak sunnyogunk továbbra is, mellébeszélve, szoboremelésekkel takargatva szégyenfoltjaink!
Persze ha a mai magyar állam már az Alaptörvényében is törvényes előzményének tekinti a Hitlerrel szövetséges, annak oldalán véráldozatokkal járó, értelmetlen háborút folytató államot, akkor nincs ezen semmi csodálkozni való. Meg azon sem, hogy a világban ma már bennünket mindenütt így könyvelnek el! A Szabadság-téri „sasangyal” szobor története mindennek a szemléltetése!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.