Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.05.25.
Letette a hivatali esküt a negyedik Orbán-kormány. A személyi stabilitás éppen úgy jellemző a testületre, mint néhány karakteres változás. Az alapemberek között olyan nevek találhatók, mint Semjén Zsolt, Szijjártó Péter, Pintér Sándor. Távozott viszont két csúcsminisztérium szuperminisztere, Lázár János és Balog Zoltán. Korábbi formájában beszünteti működését a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Új, nem tisztázott funkciójú szervezet lesz az innovációs tárca. A legjelentősebb változás a kormányzati idegközpont, a Miniszterelnökség négy részre tagolása. Kormányprogram nincs, az Alaptörvény nem teszi kötelezővé. Kimutatható-e az állandóságban valamiféle változás? Erről kérdeztük Sárközy Tamás jogászprofesszort, a Magyar Jogász Egylet elnökét.
– Gyorsan megvoltak, nem sokat vacakoltak. Kormányprogrammal bíbelődni manapság nem szokás.
– Ez nem is kötelező. Kétfajta nemzetközi gyakorlat van. 1990-ben az Alkotmány írta elő, hogy a miniszterelnök megválasztásával együtt a kormány bemutatja a programját az Országgyűlésnek. Így volt ez az Antall- és a Horn-kormánynál. A jelenlegi Alaptörvény nem ír elő ilyesmit. 2014-ben így lehetett a vezérszólam a „folytatás”.
– Nyolc év telt el. Ennyi elég lehetett arra, hogy az orbáni kormányszerkezet kiforrja magát.
– Általánosságként annyit mondhatunk, különlegesen erős kancellári típusú kormányzás tanúi vagyunk. Öndefiníciója szerit a kormány hangsúlyozottan nemzeti. Körösényi András fogalmaz úgy, hogy „plebejus jellegű”, az utca emberének szóló marketing-hatalomgyakorlásról van szó. Ez most sem változik. Alapelve a centralizált kormányszerkezet, a gondoskodó, politikailag motivált, aktivista állam.
– Amit divatosan, a közhelyesség határáig menően „illiberális” kormányzásnak vagy „választási autokráciának” mondunk?
– Én ezzel nem értek egyet. Nem hiszem, hogy a kifejezés pontos.
– Mi a jó kifejezés?
– Magát a szót Fareed Zakaria alkalmazta, elsősorban a latin-amerikai országokra, amelyekben az egyetlen politikai jog a választás. Magyarországon erről nincs szó. Aki elterjesztette, talán félreértette. Orbán Viktor állama határozott, a gazdasági és társadalmi életbe erőteljesen beavatkozó kormányzást feltételez. A valaha példának tekintett nyugati modellekben a hatalmi ellensúlyok erősek, a civilekkel partneri viszonyt feltételeznek. A másik kormányzati irányzat francia gyökerű, erősen centralizált közigazgatással, konzervatív ideológiával. Ez erősen hat Kelet-Európában. Orbán felfogásának ez felel meg.
– 2014-ben Orbán modelljét ön nevezte „túlkormányzásnak”, aktivista szellemű, túlhajtott hatalomgyakorlásnak.
– Lényegében ez ma is igaz. A kétharmad is újra megvan. A stílus persze módosulhat. Abban bízom, amit Orbán parlamenti beiktató beszédében hangsúlyozott, amikor „régi vágású kereszténydemokráciát” emlegetett. Ez számomra bizalomgerjesztő.
– Nézzük a gyakorlati ügyeket. Az Orbán-kabinetek kevés miniszterrel, kormányon belül is tagolt szerkezetben működtek. Mindig volt néhány bonyolult óriásminisztériuma (KIM, Emmi, Miniszterelnökség) és kis szakminisztériumok. A legújabb meglepetés a rendszerben az Innovációs és Technológiai Minisztérium létrejötte Palkovics László vezérletével.
– Ilyen valóban nem volt. De köztudott, hogy az unió 2020 utáni programjában a téma hangsúlyosan szerepel.
– Tulajdonképpen miről van szó?
– Létrejön egy új minisztérium, amely egyszerre fogja át az ipart, a közlekedést, a foglalkoztatáspolitikát, de innovációs szemlélettel. Ugyanakkor a pénzügyminisztérium, visszakapva klasszikus státusát, újra „tiszta minisztérium” lesz. Az adópolitikát és a költségvetési politikát irányítja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.