Szerző: CSERI PÉTER
2018.05.16.
– Azok a választók, akik csak egyfajta médiát fogyasztanak és nem találkoznak a témák-vélemények sokszínűségével, médiabuborékban élnek. Mintha az elmúlt években megnőttek volna ezek a buborékok.
– Többet beszélünk a buborékokról, mint amennyit tudunk róluk. Egy ideje nagyon felkapott lett a médiabuborék kifejezés használata – egyébként az eredeti angol kifejezés tükörfordításban szűrőbuborékot jelent –, holott valójában évtizedek óta ismert fogalom. Az biztos, hogy a digitalizáció előretörésével háromféleképpen is nőtt a médiabuborékok kialakulásának esélye. Az egyik a közösségi oldalak aktívabb használata, aminek során az ismerősi hálóban jórészt hasonló gondolkodású emberekkel tartjuk a kapcsolatot. A második tényező a saját hírpreferenciáink kérdése, például az, hogy az általunk kiválasztott médiatermékeket követjük a neten. A harmadik pedig a Facebook és a Google keresési algoritmusa, ami az előtörténeteink alapján automatikusan leszűkíti a világot, és így kínálja fel azt a számunkra. Legtöbbször a hírfogyasztás oldaláról közelítjük meg a kérdést, holott ebbe beletartozik a buborékok hírgyártásra való hatása is. Kevesebbet beszélünk róla, de a buborékok válságba sodorták a minőségi tartalomgyártást.
– Miért?
– Mert ahhoz sok szakember és kellő idő szükséges. Egy viszonylag nagy szerkesztőségben sok munkaórával is csak kevés minőségi tartalom állítható elő. Ráadásul az így készült termék kevesebb kattintást generál, mint a tartalomfarmokon kevés emberrel előállított silány minőségű tömegtermék. Az olcsó áru letarolta a hírpiacot, a kereslet felduzzasztotta az ilyen tartalmak gyártását. A kattintáslogika legnagyobb kárvallottjai a tényfeltáró médiumok, a komoly tartalmak előállítói lettek.
– Ha ez így van, akkor az is valószínű, hogy a fogyasztók oldalán is megnőttek a médiabuborékok, nem?
– Ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt a témában készült kutatások ellentmondó eredményekre jutottak. Másrészt kimutatták, hogy Magyarországon a médiabuborékban élők pont nem az aktív internethasználók köréből kerülnek ki. Épp az internetezőknek a leginkább heterogén a médiafogyasztása, míg a világhálótól idegenkedőké, a jórészt csak televízióból tájékozódóké a leginkább homogén. Vagyis idehaza a buborékok növekedését nem a digitalizáció okozza. Az is tény, hogy a médiabuborékok létrejötte csak bizonyos témákban mutatható ki, legerőteljesebben természetesen a politika területén. Máshol szinte ki sem alakulnak, tehát a színház, a gasztronómia vagy bármi egyéb iránt érdeklődők színes és nyitott közösségként vannak jelen a médiatérben.
– Mégis sokan úgy érzik, megmagyarázhatatlan számukra a Fidesz újabb kétharmados győzelme, mert a környezetükben senkit sem ismernek, aki a kormánypártra szavazott volna. Mi csapta be őket?
– A heterogén hírfogyasztás, a sokoldalú tájékozódás nem törvényszerűen vezet árnyalt véleményalkotáshoz. A szociálpszichológia régóta használja a véleménypolarizáció fogalmát. Ennek az a lényege, hogy ha találkozom egy eltérő nézettel, az nem megingatja a saját véleményemet, hanem inkább megerősíti azt, belemerevít az álláspontomba. Nem több előítéletnél, hogy politikai kérdésekben a kevésbé iskolázottak, az alacsony státusúak inkább ösztönösen, míg a tanultabbak és a magasabb társadalmi státusú emberek inkább racionálisan döntenek. A kutatások gyakran az ellenkezőjét igazolják: akik az átlagnál jobban érdeklődnek a politika iránt, jórészt a drukkerek közé tartoznak, érzelmileg sokat invesztálnak a dologba, elfogultabbak. Számos kísérlet igazolta, hogy a pártszimpátia gyakran olyan erős, hogy még az adott párttal szemben felhozott negatív bizonyítékok is inkább az elköteleződés mértékét növelik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.