MERRE TOVÁBB, BALOLDAL?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2018.05.13.

...A választások végül is egyszerű képet mutatnak: ellenzékünk a mai eszközrendszerével, vezetőivel, szellemi holdudvarával csak erre képes – elveszíteni a választást. Az általános képen belül ugyanakkor nyilván sok eltérő elem hatása tapintható, ezek között komoly szerepe van a klasszikus baloldal (nevezzük szociáldemokráciának) eszmei és szervezeti krízisének. Az összetett eszmei válság leegyszerűsítve abban fogható meg, hogy a magyar baloldal – hasonlóan sok európai testvérmozgalomhoz – nem képes érdemben kezelni a modern világ új jelenségeit (globalizáció, osztályszerkezet-változások, a klasszikus munkásosztály eltűnése, az EU-hoz való viszony, nemzetállamok kontra egységes Európa, stb.). E a kérdések megválaszolása nem megy máról holnapra, hosszabb idő, komoly szellemi holdudvar, szakértői csapatok erőfeszítése hozhat csak sikert.

Ami a szervezeti válságot illeti, ennek a megoldása már rövidebb távon is eredményes lehet, s fajsúlyosabbá teheti a baloldalt. Nyilvánvaló, hogy a mai krízis lényegében az MSZP 2011-es kettészakadására (ha úgy tetszik: a Demokratikus Koalíció kiválására) vezethető vissza. A szétszakadással megszületett DK mint a „jövő pártja” definiálta önmagát, s ezzel felgyorsult a magyar szociáldemokrata oldal fokozatos leépülése. A történelemben persze már számtalanszor előfordult, hogy egy párton belül az eltérő víziót követő frakciók, platformok ellentéte olyan nagy már, hogy egységes szervezetben nem lehet ezt kezelni. Így logikusan külön pártban kell tovább működniük, s nagy valószínűséggel markáns különbségek alakulnak ki az egyes utódszervezetek között. A másik változat esetén az adott pártban egyes vezetők, csoportok hatalmi harca, és nem valódi ideológiai különbség vezet szakadáshoz. Ez esetben esélye van annak, hogy az utódszervezetek között nem lesznek lényegbevágó elvi, ideológiai különbségek, viszont a hatalmi harc tovább folytatódik, most már a pártok között. Ez utóbbinak tipikus esete az MSZP-DK szétválása, hiszen az minden kétséget kizáróan Gyurcsány Ferenc egyéni ambícióit, politikai túlélését szolgálta. A DK elnöke az új párt megalakulása utáni első perctől kezdve főként azon munkálkodott, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni az MSZP-t. Az újdonsült formáció erősen centralizált, vezérelvű mozgalommá vált, és szinte semmi jelét nem mutatja az innovációnak, a másfajta megközelítésnek. Tetézi a bajt, hogy eközben az „anyapárt” MSZP maga is a széteséssel küzdött, s nem tudott vonzó társadalmi modellt, víziót kiizzadni.

Nem valósultak meg azok az ígéretek, amelyek szerint a DK új gyűjtőpárt lesz, s integrálni tudja akár a NER-ből kiábrándult jobboldali, konzervatív szavazókat is. E helyett részben az MSZP-szavazók átszivattyúzása történt meg, miközben új szavazói rétegekkel nem bővült a baloldal. További elszomorító „eredmény”, hogy a két párt közötti viszony teljesen elmérgesedett, a hívek közötti utálat egyre jobban érzékelhető, a pártok mögött működő álblogok a NER gyakorlatát másolva, folyamatosan bombázzák a világhálót egymásnak címzett álhírekkel, rágalmakkal. Mintha mindkettő azon munkálkodna, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni a másikat.

A vázolt pártszakadás betetőzéseként az idei választások egyértelműen bebizonyították, hogy az országban két komoly baloldali párt nem tud hatékonyan működni, energiáik kölcsönösen kioltják egymást. Az egyértelmű ellenzéki vereségen túl a számok tanúsága szerint csaknem 30%-kal még szűkült is az MSZP és a DK összesített szavazótábora.

Nem kétséges, hogy a mostani helyzet nem maradhat fenn tovább, vagy ha igen, akkor az nagy eséllyel garantálja a következő választási vereséget. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozik, meg kell teremteni a baloldal újbóli egységét, bármennyire is elfogadhatatlannak tűnik ez a megoldás az érintett pártok számára. A szervezeti egység létrejötte után pedig neki lehet látni a tartalmi megújításnak, és mihamarabb a 2019-es (önkormányzati és EU-s) választásokra való felkészülésnek...

ITT OLVASHATÓ