MAGYAR TANÁRKÉNT KÜLFÖLDÖN - NEM LEHETETLEN VÁLLALKOZÁS

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Dávid
2018.05.07.

Általában azt gondolná az ember, hogy tanárként elég nehéz elhelyezkedni külföldön, hiszen gyerekeket oktatni azért elég speciális munka. És tényleg az, ám ezzel együtt nem lehetetlen. Ezt mai szerzőnk, Dávid példája is mutatja, aki már több kontinensen is tanított, úgyhogy első kézből tud hasznos információkkal szolgálni az esetleg külföldre vágyó tanároknak.

„Tanár vagyok, egy kicsit fotós és utazni nagyon szeretek. Amióta emlékszem, kíváncsi voltam szinte mindenre és utazni akartam.

Csavargás közben az ember ráébred, hogy a világ mennyire sokszínű és mennyit lehet tanulni belőle. Rájön, hogy a dolgokat nem csak egyféleképpen lehet csinálni és nem mindenki hülye, aki máshogy él vagy máshogy gondolkodik.

Egy más kultúrában élni és dolgozni pedig különösen fontos tapasztalat. Szerintem igazán csak így ismerheti meg az ember a helyet, a kultúrát, az embereket.

Azt gondolom, tanároknak különösen fontos lenne a külföldi tapasztalatcsere - sajnos sokunknál szokás, hogy bezárkózunk az osztályterembe, esetleg a tanáriba és a világ többi része megszűnik létezni.

Elmondhatom, hogy eddig mind a négy kontinensen, ahol tanítottam, mindegyik országban és mindegyik iskolában tanultam valamit. Véleményem szerint nagyon hasznos lenne, ha minél több tanár jutna nemzetközi tapasztalathoz és ezzel még jobban hozzájárulna a hazai tanítás fejlődéséhez.

Mit és hol - az iskolák

A nemzetközi iskolák nagy része független intézmény, ezért minden váltásnál újra kell keresni és jelentkezni. Vannak ugyan iskolacsoportok (pl. Nordanglia Education, Dulwich College Group, Cognita stb.), de az ezek által fenntartott iskolák mégis külön-külön működnek.

Az iskolák egy része nonprofit, ami azt jelenti, hogy a termelt hasznot visszaforgatják az iskola fejlesztésébe.

Nagy általánosságban ezekben az iskolákban könnyebb fejlesztést eszközölni, továbbképzésre pénzt nyerni és gyakran a vezetés is inkább szakmabeliekből áll vagy pedig egy igazgatótanács felügyeli.

Ennek az igazgatótanácsnak általában tagja az iskola igazgatója, a szülői közösség képviselője, a tanárok egy képviselője és természetesen a tulajdonosok képviselői. A for-profit intézmények ugyanakkor nem feltétlen rosszabbak, de azért ott gyakrabban előfordul, hogy a „pénz beszél”, ami néha az oktatás terhére történik.

Az iskolák túlnyomó többségébe 2 vagy 4 éves kortól egészen érettségiig járhatnak a diákok, ezért alsós tanítókra, sőt óvodapedagógusokra is szükség van.

Az iskolák nagyobbik része vagy kizárólag angol nyelven oktat, vagy, ha jelentős a helyi gyerekek aránya, akkor az adott ország nyelvét, irodalmát és történelmét az adott nyelven.

Iskolánként változik, hogy milyen nemzetiségűek a gyerekek: van ahova szinte csak helyi gyerekek járnak, ez elég gyakori Kínában és a Közel-Keleten és van ahol maximálják az egy nációból érkezett gyerekek arányát, így a helyi gyerekek számát is. Általában minél versenyképesebb és színvonalasabb egy iskola, annál magasabb a nemzetközi gyerekek aránya.

A tananyag változó, a felső két évfolyamban brit iskolákban jellemző az „A level” tananyag, ami általában nagyon hasonló a hazai tananyaghoz, de gyakran nyelvileg egyszerűbb és nélkülözi a nagy-britanniai helyismeretet igénylő kérdéseket.

Amerikai nemzetközi iskolákban gyakori az AP (Advanced Placement) tananyag, de elmondható, hogy szerte a világon egyre gyakoribb a Nemzetközi Érettségi Diploma (International Baccalaurate Diploma).

Ezek az iskolák gyakran elvárják, hogy a pályázónak legyen IB-tapasztalata. A 16 év alatti korosztályban, brit iskolákban gyakori az IGCSE, ami a brit GCSE nemzetközi megfelelője, míg a Nemzetközi Érettségit adó iskolák gyakran az IB MYP (Middle Years Programme) tananyagot ajánlják.

Az iskola méretétől, anyagi lehetőségeitől és egy sor kulturális dologtól függ, hogy mennyi tanítási anyag és egyéb forrás áll a tanár rendelkezésére.

Tanítottam már olyan, egyébként nagyon jónevű iskolában, ahol a fénymásolásért is szinte könyörögni kellett, olyan kifejezetten világelső iskolában, ahol gyakorlatilag nem volt laboráns, de olyan iskolában is, ahol minden felsőtagozatos és gimnazista diák saját laptopot kap az iskolától, minden teremben interaktív tábla van és 3-4 tanárra jut egy teljesállású és szakmailag kiválóan felkészült technikus / laboráns.

Sok iskolában az évek alatt összegyűlik egy részletes tanmenet, munkalapokkal, szemléltetéssel, videókkal és óravázlatokkal, de volt már, ahol gyakorlatilag semmi használhatót nem találtam és mindent nekem kellett kifejlesztenem / megírnom a semmiből...

ITT OLVASHATÓ