KERESZTÉNY ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIA

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.05.09.

Alaposan felkavarta az eddig nyugodtnak tűnő állóvizet Orbán Viktor szokásos pénteki rádióinterjújában akkor, amikor azt állította, hogy a liberális demokrácia helyett a kereszténydemokrácia alapjára épített államot képzelt el hazánk jövőbeli államformájának. Így érvelt: “Nem a liberális demokrácia, hanem a kereszténydemokrácia építése a cél.” Egy illiberális demokrácia képét rajzolta fel, amely felváltaná a liberális demokráciát és helyébe egy kereszténydemokráciára építő politikai rendszert állítana. Már itt is olyan értelmezési kavalkád van, amit csak nagy nehézség révén lehetne kibogozni.

De idézhetek én ennél sokkal bonyolultabb álláspontot is ugyanerről a problémáról. Eszerint: “Az a fajta 'kereszténydemokrácia', amely 'keresztény demokráciát', fából vaskarikát jelent, valójában nem demokrácia, hanem ideológiai elnyomás és diktatúra. Ezek vége mindig gyilkolás lett. Ezt a 'kereszténydemokráciát' állítja Orbán a liberális demokráciával szemben. Ez a 'keresztény-nemzeti' állam, a 'Szent István-i állameszme'. Ennek lényege, hogy a nemzet és a vallás egy. A nemzeti identitás a 'kereszténységgel' azonos, miután politikai okokból felvette a katolicizmust. A magyar azt jelenti, hogy 'keresztény' (katolikus értelemben). Ezért a magyar identitás a katolicizmussal azonos. Ezért katolikus állam maga a nemzeti állam. A magyar nemzeti kormány ezzel a politikai identitással azonos. Mindegy mit csinál, ez a magyar. Ellenfelei idegenek, ha magyarul beszélnek, akkor is.”

Kiindulásképpen meg kell különböztetnünk a “politikai rendszer” fogalmát a “politikai filozófia” fogalmától. A politikai rendszer mindig egy sajátos működési formát jelent, ami a történelem során fejlődött. Ezzel szemben a politikai filozófia mindig azt az elméleti alapvetést jelenti, aminek alapján egy konkrét politikai rendszert működtethetünk. Nyilvánvaló, hogy ugyanazt a politikai rendszert különböző fajta politikai filozófia alapján lehet működtetni. No mármost, a politikai rendszerek fejlődésében négy főtípust különböztetünk meg, amelyek közül a liberális demokrácia a legelterjedtebb ma a világon. Ez a fajta demokrácia a hűbéri politikai rendszer főtípust váltotta fel és két jellemzője van: a hatalmi ágak szétválasztásának elve és a népszuverenitás elve. Tehát minden olyan politikai rendszert, amely ezt a két paradigmát megvalósítja, liberális demokráciának kell tekintenünk. Maga a “liberális” kifejezés onnan ered, hogy ebben a politikai rendszer főtípusban a társadalmi lét minden területét liberalizálták, beleértve a vallásgyakorlást is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a katolikus vallás,mint eszme és/vagy filozófia, csupán egy lehet a sok közül, és nem tekinthető a liberális demokráciák kizárólagos jellemzőjének. Ezt bizonyítja az a tény, hogy egy muszlim eszmeiségre épülő liberális demokrácia is éppúgy létezhet, mint egy katolikus eszmeiségre épülő liberális demokrácia.

Tehát nyilvánvaló az, hogy a liberális demokráciák két paradigmáját különböző politikai filozófia alapján lehet megvalósítani és működtetni, amelynek során különböző liberális demokrácia modellhez jutunk. Amennyiben a liberális politikai filozófiát részesítjük előnyben, akkor egy liberális politikai filozófiára épülő liberális demokrácia modellhez jutunk. A liberalizmus, mint politikai filozófiai eszmerendszer a francia forradalom után fejlődött ki, szellemi atyja Benjamin Constant volt, aki szerint ma már annyira fejlettek az emberi szabadságjogok, hogy inkább az emberi boldogság megkeresésével és társadalmi szintű létrehozásával kell foglalkoznunk. A liberalizmus elveire épülő politikai filozófia tehát az egyéni szabadságjogokat részesíti előnyben és ennek megvalósítását tűzi ki célul a konkrét politikai rendszer modelljében. Ez a modell kétségtelenül pozitív olyan szempontból, hogy a szabadságjogokat terjesztené ki a legvégső határokig, de éppen ez lehet a negatív oldala is. A helyzet ugyanis az, hogy minden szabadságjog egyúttal feltételezi azt, hogy valamilyen kényszer ellensúlyozza azt. Szabadság nem létezhet kényszerek nélkül, ami az egyik oldalon szabadságot biztosít, az a másik oldalon kényszert kell kiváltania. Ez azt is jelenti, hogy a szabadságjogok végtelen kiterjesztésének léteznek határai, amit azonban egyes korokban nem ismertek fel, vagy inkább nem akartak tudomásul venni. Ezért vezethetett például a gátlástalan banki hitelezés több gazdasági világválsághoz, függetlenül attól, hogy a gazdasági válságoknak nem ez az elsődleges kiváltó oka. Ilyen világválság volt az 1929-32-es és a 2008-2013 közötti világválság...

ITT OLVASHATÓ